UHU-Linux tudásbázis

Miért van az, hogy elindítok a "wine"-al egy játékot, de nincs billentyűzetem és/vagy egerem, olyan mintha megfagyott volna a gép?

A "wine" és az X DGA része nem tud közösen jól együttműködni bizonyos játékok esetében.

A ".wine" (a saját home-od alatt található) könyvtárban van egy "config" nevű fájl. Ebben kell módosítani a következőket:

"UseDGA" = "Y" ---erre---> "UseDGA" = "N"

és

"DXGrab" = "N" ---erre---> "DXGrab" = "Y"

Ha a két érték közül valamelyik nem szerepel a "config" fájlban, akkor egyszerűen csak írjuk hozzá. Figyelem ez csak specifikus játékoknál működik. (Tesztelve: Starcraft)

Ha esetleg mégsem működne, a DXGrab opció "N" vagy "Y"-ra állításával lehet kísérletezni.

Hogyan tudom beállítani azt, hogy alapértelmezésben a Windows induljon el a GRUB-ból?

A Grub konfigurációs állományában (/boot/grub/menu.lst) a default értékét kell beállítani arra az értékre, ahányadik a Windows bejegyzés a menu.lst fájlban.

Figyelem, a számozás nullánál kezdődik!

Tehát ha a telepítésünk csak egy Windows és egy UHU-Linux operációs rendszerből áll, akkor a menu.lst fájlban keressük meg azt a sort, ahol a default szó szerepel (általában ez a 2. sor) és a 0 helyett írjunk 1-et!

Ha mindent jól csináltunk, akkor a következő indítás során a grub rendszerbetöltő menüjében a kijelölő sáv a Windows bejegyzésen kell, hogy álljon.

Az UHU nem ismerte fel automatikusan a Via AC'97-es onboard hangkártyámat.
Hogyan lehet belőni alá?

Az /etc/modules/AUTOLOAD fájlba írjuk be a snd-via82xx sort.

A fentiek után indítsuk újra a számítógépet.

Újra kellett telepítenem a Windows XP-t, az viszont felülírta a GRUB-ot az MBR-ben.
Szeretnem újratelepiteni a GRUB-ot, viszont nincs floppy meghajtó a gépemben.

Próbáld meg bootolni a gépet CD-ről, és indítsd 1.0 esetén uhudebug, 1.1 esetén karbantartó rendszer módban.

Ctrl+Alt+F1-el válts át konzolra és írd be ezeket a parancsokat:

mount /dev/hdaxx /mnt  
              ^^ 
az xx helyére azt a partíciót írd ahová az UHU-t telepítetted!!

mount --bind /dev /mnt/dev
mount --bind /proc /mnt/proc
chroot /mnt
grub-install '(hd0)'

Fentiek után futtatható minden olyan egyéb parancs is pld. mc, ami a telepített UHU-n fennt van.

Az UHU-Linux alatt elérhető "cfdisk" particionálóban, hogyan lehet beállítani másik merevlemezt, ugyanis ha elindítom mindig a HDA képe jelenik meg, illetve van-e más mód a particionálásra (program) az UHU-Linuxban.

Hiányzó paraméter.

Egyszerűen csak meg kell adni paraméterként, hogy melyik merevlemezt szeretnénk megjeleníteni. Ennek módja:

cfdisk /dev/hdb

Rendelkezésre áll még UHU-Linux alatt pl. az "fdisk" parancs is.

Időnként bizonyos ablakokat a felső panel alá bújnak, és így semmit nem tudok kezdeni velük, nem tudom arrébb rakni őket, bizonyos esetekben még bezárni sem. Hogyan lehetne ezt a dolgok kikuszöbölni?

Tartsuk lenyomva az ALT billentyűt, majd a bal egérgomb segítségével az ablak bármelyik részét meg tudjuk fogni.

Az elmozdítás ebben az állapotban elvégezhető.

Hogyan telepíthetem a RealPlayer médialejátszót Mozilla alá?

1. Töltsd le a http://proforma.real.com/real/player/unix/unix.html oldalról a regisztrációs FORM kitöltése után az rp8_linux20_libc6_i386_cs2.bin, és az upgrade-ként ugyanonnan letölthető rv9_libc6_i386_cs2.tgz nevű fájlokat.

su
chmod u+x rp8_linux20_libc6_i386_cs2.bin
./rp8_linux20_libc6_i386_cs2.bin

2. A RealPlayer 8 Intaller ablaknál nyomjuk meg az Accept (alapértelmezésben a /usr/local/RealPlayer8/ mappába települ program), majd a Finish gombot, rövidesen elindul a RealPlayer és megjelenik egy Mime Types & Plugin Configuration ablak, itt alapértelmezettként be van jelölve minden, emiatt csak egy Finised gombot nyomjunk Next -> OK -> Regisztrációs lépések... Itt adjunk meg egy email címet, esetleg vegyük ki a jelzést a Inform me of updates and events sor elől -> Next -> Finished. Ha jól csináltunk mindent, akkor elindul egy 18 mp-es zene + szöveg amiben megköszönik, hogy őket valasztottuk.

3. Ezután:

ln -s /usr/local/RealPlayer8/rpnp.so /usr/lib/mozilla/plugins/rpnp.so
ln -s /usr/local/RealPlayer8/realplay /usr/bin/realplay

4. A rv9_libc6_i386_cs2.tgz állományban található codecs és plugins könyvtárak tartalmával írjuk felül a /usr/local/RealPlayer8 megfelelő könyvtárainak tartalmát.

5. Lépj ki a su-ból (Ctrl+D).

6. Indítsuk újra a mozilla-t konzol alól, így láthatjuk, ha valami nem jó, de mindennek működnie kell.

mozilla

A Súgó/Telepített bővítmények pontban legalul leellenőrizhetjük, hogy a mozilla felismerte mint RealPlayer Plugin Metafile.

Hogyan oldható meg a kmail-ben a levelek automatikus leválogatása?

Alapesetben az összes beérkező levél a Bejövő üzenetek mappába kerül. Ez felülbírálható a kmail
Beállítások/A kmail beállítása.../Hálózat/Fogadás pontjában az Általános fül kiválasztása után a Célmappa mezőben. Itt alapértelmezésben a Bejövő üzenetek mappa látható.

Ahhoz hogy a leválogatásokat be tudjuk állítani létre kell hoznunk a kívánt nevű almappákat. Az egér jobb gombjával kattintsunk arra a mappára, amely alá létre kívánjuk hozni az új almappát, és válasszuk ki az Új almappa létrehozása... pontot.

Természetesen többszintű mapparendszerek is létrehozhatók. A megjelenő ablakban adjuk meg az új mappa nevét, és a postaláda formátumát (maildir, vagy mbox).

A lényeg ezek után következik.

A bejövő mappában megtalálható megfelelő üzeneten nyomjuk meg az egér jobb gombját és válasszuk ki a Szűrő létrehozása pontot.

Kiválaszthatjuk, hogy mire kívánunk szűrni (tárgyra, feladóra, címzettre, levelezőlistára). Amennyiben egy levelezőlista leveleire kívánunk szűrést beállítani, ajánlott az utóbbi kiválasztása.

A megjelenő Szűrési szabályok ablakban a kmail már mindent beállított ekkor, egyetlen dolgot kell megadnunk, mégpedig azt, hogy melyik (előzőleg már létrehozott) mappába történjen meg a szabálynak megfelelő üzenetek mozgatása.

A beállításokat mentsük el az OK gomb megnyomásával.

A szűrési feltételt már beállítottuk, de mit tegyünk ha a Bejövő üzenetekben várhatóan már sok ilyen üzenet van?

A megoldás egyszerű, tegyük aktuálissá a Bejövő üzenetek mappát, majd a K billentyű lenyomásával minden üzenetet jelöljünk ki.

A Ctrl+J billentyűkombináció megnyomása az összes már beállított szűrési feltételt sorra megpróbálja alkalmazni a kijelölt üzenetekre. Ha nincs több kijelölt üzenet, akkor az aktuálisra.

Ha mindent jól csináltunk előzőleg, akkor az üzenetek áthelyeződnek a kívánt almappába.

Hogyan lehetséges a kmail levelezésem archiválása illetve átmentése egy újratelepített rendszerre?

A kmail a leveleket a ~/Mail mappa alatt tárolja, a beállításokat pedig a
~/.kde alatt.

Én az alábbi parancsokat használom:

Mentés:

tar cvzPf Mail.tgz /home/saga/Mail \
/home/saga/.kde/share/apps/kmail/ \
/home/saga/.kde/share/config/kmail*

Visszatöltés:

tar xvzPf Mail.tgz

A tar "P" kapcsolójának köszönhetően a fájlok elérési útvonala teljes egészében megmarad.
E nélkül a bevezető "/" jelet eltávolítja!

Kulcsszavak: kmail, mentés

Az Evolutinban lévő leveleket hogy tudom menteni úgy, hogy egy új telepítésbe azt vissza lehessen később tölteni?

Mentsd el a saját könyvtáradból az egész Evolution könyvtárat.

Aztán ha szükséges, mentsd vissza. Minden beállítás és levél megmarad, mintha semmi sem történt volna. A visszatöltés után lehet, hogy szükséged lesz egy

chown neved:csoportod evolution_konyvtar_neve

parancsra a jogosultságok visszaállításához.

DivX lejátszás PCI S3 Savege videokártyán nem megfelelő minőségű

Adott egy K7-650-es gép, 128M RAM, S3 Savage 16 MB-os PCI-os videókártya.

Élvezhetően szeretnék rajta Divx filmet nézni fullscreeen üzemmódban.

PCI S3 Savage4 videokártyához és SB Live hangkártyához az alábbi parancsokat adtam ki Divx lejátszáshoz:

konzolon vagy X-ből:

echo 1024 > /proc/sys/dev/rtc/max-user-freq ; \
mlpayer -v -dr -mc 0.001 -vop pp=0x77 -vo vesa \
-ao alsa9 film_cime.avi

X alatt:

echo 1024 > /proc/sys/dev/rtc/max-user-freq ; \
mlpayer -v -dr -mc 0.001 -vop pp=0x77 -vo xv \
-ao alsa9 film_cime.avi

Az Gnome menüjéből indított mplayert nem tudtam úgy beállítani, hogy ilyen jó képet adjon.

A www.mplayerhq.hu oldalon (is) elérhető egy Mplayer Finomhangolás HOWTO amit Árpi gyártott. Roppant hasznos átnézni az eredeti mplayer doksit is! :-)

A gépnevet hol lehet megváltoztatni, hogy ne localhost.localdomain legyen?

Az "UHU-vezérlőpulton" lehet beállítani.
A Hálózati beállítások/Névkiszolgálók (DNS) pontban, a "Hostok" fülön.
Fontos megadni a gépnév mellett az IP címet is!
(Ha egyedülálló gépről van szó, akkor ez lehet pl. 127.0.0.1)

Egyébként a program ezen része alábbi két fájlt módosítja:

/etc/hostname (a gép alap neve) 
/etc/hosts (ismert gépek nevei)

Telepítés után a Grub-ba nem került be automatikusan a Windows indítása.

Hardver problémára vezethető vissza. Az IDE vezérlő nem mindig érzékeli a merevlemezt az adott konfigurációban, esetleg nincs is Windows a gépen.

Rendszergazdaként (root) írjuk a /boot/grub/menu.lst fájl végére:

title Windows
chainloader (hd0,0)+1

Ez a megoldás akkor ad megfelelő eredményt, ha a Windows az első merevlemez első partícióján van, egyébként a Windows partíció pontos helyét kell megadni a (hd0,0) helyett, ahol a "hd0" azt jelzi, hogy hányadik merevelemezünkön, a ",0" pedig azt, hogy a merevelemez hányadik partícióján található.

ATI Radeon 7500 Mobility videochip esetén a telepítő VESA módot ajánl a Radeon
modul helyett Compaq Evo N800c sorozatú notebook-ra való telepítéskor.

Egyszerűen a telepítőben a VESA helyett válasszuk a ATI Radeon videokártya meghajtót.
Utólagosan az UHU-Vezérlőpult --> Rendszerbeállítások --> Grafikus felület pontjában válasszuk ki az ATI Radeon videokártya meghajtót.

Hogyan telepíthetőek az új nvidia meghajtók, azok amik "run"-ra végződnek?

Az nvidia csak otthoni használatra engedélyezi a meghajtói használatát, így egyik Linuxos terjesztésben sem találhatók meg, tehát nekünk kell feltelepíteni.

Azzal a bizonyos ".run" nevű fájllal csak annyit kell tenni, hogy lefuttatjuk! A jogokat átállítjuk, majd elindítjuk...

Persze előtte érdemes leállítani az X szervert és rendszergazdaként (root) bejelentkezni!

chmod 777 NVIDIA-Linux-x86-1.0-xxxx.run
./NVIDIA-Linux-x86-1.0-xxxx.run

Mivel az UHU-Linux kernelében alapból nem támogatott az nvidia ezen meghajtói, a szükséges fájlok letöltéséhez élő internetkapcsolat szükséges.

A feltételek elfogadásánál válasszuk az "Accept" -et, majd az "Enter" nyomogatásával, előáll a szükséges nvidia.o kernel modul.

Ezután a /etc/X11/XF86Config fájlban a moduloknál engedélyezzük, hogy a "glx" betöltődjön.

Section "Module"
        ......
        Load "glx"
EndSection

Szokták ajánlani, hogy a "GLCORE" és "DRI" ne töltődjön be, de így is működik.

Már csak a meghajtó típusát kell átállítani NV -ről NVIDIA -ra...

Section "Device"
        Identifier "UHU-Card"
        Driver "nvidia"
EndSection
}
                                                                                                                
... és már indulhat is a grafikus kiszolgáló a szép fehér képernyőjű nVIDIA logó kíséretében.


Nem lehet az SAA7134-es, vagy SAA7130 chippel szerelt tv tuner kártyát az UHU-Linux 1.0 alatt indítani.

Nincs benne az kernelben a chip modulja.

Telepíteni kell a modult, amit természetesen rendszergazdaként (root) kell elvégeznünk.
 
Telepítsük a kernel-source_2.4.xxxxx_i386.uhu csomagot.
(Ez vagy az Uhu-Linux 1.0 második CD-n a package könyvtárban található, vagy a ftp://ftp.uhulinux.hu/uhu/1.0/packages/cd2-ről letölthető)
 
Töltsük le http://bytesex.org/snapshot/v4l2-20030429.tar.gz file-t (ha van frisebb, akkor azt) tömörítsük ki és telepítsük a

{
make
make install

parancsokkal.

Töltsük le a http://bytesex.org/snapshot/saa7134-20030429.tar.gz file-t (ha van frisebb, akkor azt) tömörítsük ki telepítsük a

make
make install

parancsokkal.

Írjuk be

modprobe saa7134

Amennyiben nem jelez vissza hibát, a modult telepítettük.

Írjuk be /etc/modules/AUTOLOAD fájl végére a

saa7134

sort.

Mindezek után, ha az UHU-Linuxot újraindítjuk automatikusan felismerni a kártyát.

Multimédia billentyűzet használata KDE 3.1.1 alatt

1. Mentsd ki az alapértelmezett billentyűzet kiosztást az alábbi módon.

xmodmap -pke > ~/xmodmap.teszt

2. Indítsd el grafikus felület alatt parancssorból a xev nevű alkalmazást.

3. Nyomd meg azokat a billentyűket amiket beszeretnél állítani és jegyezd le, a válaszban szereplő "keycode" értékét, ami egy szám lesz (pl. q = keycode 24).

4. Szerkeszd meg a kimentett ~/xmodmap.teszt fájlt kedvenc szerkesztőddel (nálam ez az mcedit ~/xmodmap.teszt paranccsal történt), az alábbi példa alkalmazásával:

Megkerestem a fájlban az alábbi két sort:

keycode 178 =
keycode 236 =

majd értéket adtam nekik:

keycode 178 = F13
keycode 236 = F14

vigyázz arra, hogy olyan értéket adj meg ami még nincs kiosztva, mert később az érték alapján hivatkozik a KDE alatt lévő kmenuedit.

5. Töltsd be a saját xmodmap fájlodat az alábbiak szerint:

Parancssorba írd be, hogy

xmodmap ~/xmodmap.teszt

6. KDE beállítását a kmenuedit-tel végezzük.

A beállítás folyamata:

a) ALT+F2 -> kmenuedit.
b) Bal oldali ablakban válaszd ki a beállításra váró alkalmazás ikonját.
c) Jobb oldalon megjelenik az alkalmazás ikonjának tulajdonságai. Ennél a "form"-nál válaszd a "Gyorsbillentyű:" mellett lévő nyomógombot.
d) Nyomd meg az indításhoz használni kívánt billentyűt.
e) Kilépés előtt alkalmazd.

7. Ha mindent úgy csináltál akkor most már működnie kell azoknak a multimédiás billentyűknek amelyeket beállítottál. Ha szeretnéd, hogy minden KDE indulás után betöltődjön a saját xmodmap fájlod, akkor add ki az alábbi parancsot:

cp ~/xmodmap.teszt ~/.Xmodmap

8. Ha ennek ellenére nem töltődik be az .Xmodmap, akkor távolítsd el a panelről a KDE billentyűzet kiosztásváltóját. Ezután már megfelelő lesz.

A KDE billentyűzetkiosztás váltója ugyanis elindulásakor betölti az általa elsődlegesként beállított kiosztást (és erre nem az xmodmap-ot használja, hanem a setxkbmap-ot).

Hogyan engedélyezhetem a felhasználók számára egyes programok
rendszergazdaként történő futtatását?

Ahhoz, hogy felhasználóként egyes programokat rendszergazdai jogosultságokkal futtathassunk a sudo programra van szükségünk.

E program a /etc/sudoers konfigurációs fájl alapján dönti el, hogy ki és milyen programokat milyen felhasználóként futtathat. A program használatával ugyanis lehetőség nyílik egy másik felhasználóként is futtatni egy programot, nem csak rendszergazdaként. Ez esetben a programot a

sudo felhasználónév program paraméterek

formában kell megadni. Ha nem adunk meg felhasználónevet, akkor a megadott programot root felhasználóként próbálja meg futtatni. A konfigurációs fájl szerkesztéséhez a visudo programot használhatjuk. Ezt a programot csak a rendszergazda használhatja és a kezelése megegyezik a vi szövegszerkesztő használatával.

A konfigurációs fájl felépítése a következő:

felhasználó számítógép=/elérési/út/parancs1 paraméter1 paraméter2, \
  /elérési/út/parancs2 paraméter1 paraméter2

Amennyiben nem szeretnénk, hogy a sudo a program futtatása előtt rákérdezzen a felhasználó jelszavára, akkor a a számítógép után következő egyelőségjel után írjuk oda, hogy NOPASSWD: majd ezt követően adjuk meg a programok listáját.

Például, ha a laci felhasználó számára szeretnénk engedélyezni, hogy a csiperke nevű számítógépről a jelszava megadása nélkül leállíthassa ezt a számítógépet, akkor a következő sort kell beírnunk:

laci csiperke=NOPASSWD:/sbin/shutdown -h now

Ha azt szeretnénk, hogy a laci felhasználó bármelyik gépről le tudja állítani a számítógépet a jelszava megadása nélkül, valamint fel tudja csatolni az /mnt/cdrom könyvtárba, illetve le tudja onnan választani a cdrom eszközt, akkor a következőképpen kell kinéznie a konfigurációs
fájl erre vonatkozó sorának:

laci ALL=NOPASSWD:/sbin/shutdown -h now,/bin/mount \
/dev/cdrom /mnt/cdrom,/bin/umount /dev/cdrom

Hogyan állíthatom le egyszerű felhasználóként a számítógépem
parancssoros eszközökkel?

A számítógép parancssorból történő azonnali leállításához az

/sbin/shutdown -h now

parancs futtatására van szükség. Ez a parancs azonban alapesetben csak rendszergazdai jogosultságokkal adható ki. Ahhoz, hogy ezt a parancsot felhasználóként is végrehajthassuk, a

sudo

programot kell használnunk, amely lehetővé teszi, hogy a rendszergazda által megadott programokat egyszerű felhasználóként is rendszergazdai jogosultságokkal futtathassuk. Tehát amennyiben  felhasználói jogosultságokkal rendelkezünk, a számítógép parancssorból történő azonnali leállításához az alábbi parancsot kell kiadnunk:

sudo shutdown -h now

MEGJEGYZÉS: A fenti parancs csak akkor adható ki, ha a rendszergazda előzőleg engedélyezte számunkra, vagy egy olyan csoport számára, amelynek mi is tagjai vagyunk a parancs futtatását. E beállítás elvégzéséhez a Hogyan engedélyezhetem a felhasználók számára egyes programok rendszergazdaként történő futtatását? című dokumentum ad segítséget.

Hogyan kell leállítani a grafikus-, vagy más néven az X szervert?

Előfordulhat, hogy olyan beavatkozásokat akarunk végezni a rendszeren, amihez feltétlenül le kell állítani a grafikus felületet.

Váltsunk át valamelyik karakteres konzolra (Ctrl+Alt+F1-F2-...-F6), jelentkezzünk be rendszergazdaként (root), majd írjuk be:

init 3

Hogyan vehető fel a Grub menüjébe egy olyan menüpont, amely karakteres módban (grafikus felület nélkül) indítja a rendszert?

A Grub rendszerbetöltőnek át kell adni egy paramétert, amelynek hatására egy adott futási szinten indítja a rendszert. Normál esetben az 5-ös szinten indul a rendszer, és ilyenkor az /etc/runlevel.conf minden olyan bejegyzése végrehajtódik, amely bejegyzés elején szerepel az 5-ös futási szint. Alapesetben a kdm/gdm grafikus bejelentkezésért felelő bejegyzések a 3-as futási szinten nem indulnak el, ezért a kívánt cél elérése érdekében elegendő a rendszert a 3-as futási szinten indítani.

A Grub rendszerbetöltőben egy olyan bejegyzés létrehozásához, amely a 3-as futási szinten indítja a rendszert tegyük a következőket:

Rendszergazdaként (root) kedvenc szövegszerkesztőnkben nyissuk meg szerkesztésre a /boot/grub/menu.lst fájlt. Az UHU Linux bejegyzés csoportról (ez általában 3 sor) készítsünk egy másolatot. Az első sort (a title kezdetűt) módosítsuk saját belátásunk szerint mondjuk így:

title UHU-Linux - szoveges modban
kernel (hd0,7)/boot/bzImage root=/dev/ide/host0/bus0/target0/lun0/part8 quiet 3
initrd (hd0,7)/boot/initrd

A címadásnál óvakodjunk az ékezetes betűk használatától, mert azok nem jelennek meg megfelelően. A kernel kezdetű sor végére (ez általában a 2. sor) írjunk egy szóközt és egy 3-ast. Mentsük el a beállításokat.

A következő indítás során a Grub rendszerbetöltő menüjében meg fog jelenni az imént hozzáadott bejegyzés (pl. "UHU-Linux - szoveges modban"), és amennyiben ezt a bejegyzést választjuk, a rendszerünk grafikus bejelentkezés nélkül, karakteres (szöveges) módban fog indulni.

Változások UHU-Linux 1.1-ben: A quiet opció alapból már nem szerepel. Ékezetes betűk a cp852 kódlap használatával adhatók meg.

A csatornák jól jönnek azzal minden rendben van, de hang nincs. Próbáltam a beállításokon változtatni de eredmény nélkül.
Az előző verzióknál /1.02, 1.03/ ugyanez volt a problémám. A hangkártyám valószínűleg jól működik, mivel a hang és video fájlok jobban szólnak, mint előtte a windowsban.

Nincs feltekerve a keverőpultban a megfelelő csatorna hangereje.

Az alsamixer-ben vagy a kmixer-ben tekerd fel a hangerőt, és vedd le a némítást arról amiről kell (M).

Hol lehet átállítani globálisan a billentyűkiosztást a normális angolra?

X alatt a következő fájlok egyikébe írd be, hogy us

/etc/X11/Xkbmap
~/.Xkbmap

Konzolra alatt hasonlóan a

/etc/sysconfig/layout

fájlba.

Hogyan lehet a fényerőt feljebb nyomni nvidia drivernél? Általában jó de, ha játékot indítok ami OpenGL-t használ az elég sötét.

A fényerőt az xgamma segítségével lehet módosítani.

Van egy könyvtár, benne kb. 45 alkönyvtár. Az alkönyvtárakban meg kb. 2500 fájl. A fájlok jogait 666-ra a könyvtárak jogait meg 777-re kellene változtatni.

A megoldást a find parancs nyújtja megfelelően felparaméterezve?

find . -type d -print0 | xargs -0 -r chmod 777
find . -type f -print0 | xargs -0 -r chmod 666

Megpróbáltam egy kicsit nagyobb képfelbontást csinálni úgy, hogy indításkor megadtam a vga=ask kernelparamétert. Ezután kiválasztottam egy olyan felbontást, hogy "133x50".

A kernel betöltődése (az üzenetek) ebben a felbontásban történtek, de az "INIT 2.84" rész kiírásakor visszaugrott 133x20-as felbontásra.

Vajon miért? És mit lehet tenni ellene?

A jelenség azért történt, mert a rendszer a betűméretet visszaállította az alapértelmezett 8x16-osra.

Tölts be egy 8x8-as fontot a setfont paranccsal és olyan lesz mint amilyennek szeretnéd.

setfont /etc/kdb/consolefonts/lat2-08.psfu.gz

Az alapértelmezett font megnevezése a /etc/sysconfig/font állományban tárolódik.
A fontfájlok pedig a /etc/kbd/consolefonts alatt találhatók meg.

Szeretnék egy olyan scriptet, mely egy megadott könyvtárban lévő összes, 1 hétnél régebbi fájlt letörli.

Egy lehetséges példa:

find konyvtarnev -type f -mtime +7 -print0 | xargs -0 -r rm

nVIDIA GeForce2 MX kártya TV-OUT engedélyezése.

Köszönet:

* Sári Gábornak az "Új nVIDIA meghajtók telepítése" című leírásért

* A www.linuxforum.hu oldalnak

1. Szerezd be az nVIDIA GeForce/TNT meghajtót: http://www.nvidia.com/

2. Telepítsd az nVIDIA meghajtót rendszergazdaként:

su
init 3
chmod 777 NVIDIA-Linux-x86-1.0-xxxx.run
./NVIDIA-Linux-x86-1.0-xxxx.run

Olvasd el a README-t, hogy a /etc/X11/XF86Config konfigban mit kell utólag kézzel átírni. Pl.

Section "Device"
   Identifier "UHU-Card"
   Driver     "nvidia"   # < ez itt egy kézzel elvégzendő módosítás
EndSection

A következő parancs ismételten elindítja a grafikus felületet:

init 5

Ezután már fut az NVidia meghajtó (a grafikus felület indításakor megjelenik a fehér nVIDIA logó), de a TV-OUT még nem aktív.

3. Szerkeszd a /etc/X11/XF86Config fájlt az alábbiak szerint. Nyilván csak azokat a szekciókat idézem be, amiket a normál (gyári) XF86Config nem tartalmaz, illetve amely szekciókat az alábbiak szerint át kell alakítani (pl. már benne van a Section "ServerLayout", de a sikeres működéshez bővíteni kell a most következő leírás szerint).

Section "Device"
  Identifier  "UHU-Card"
  Driver      "nvidia"
EndSection

Section "Device"
  Identifier "NV AGP TwinView"
  VendorName "nvidia"
  Driver "nvidia"
  # update this with the PCI id of your card.
  # Consult the output of the 'lspci' command.
  #BusID "PCI:1:0:0"

  # sample twinview setup
  Option "TwinView"
  # be sure to replace the HorizSync and
  # VertRefresh with correct values for your monitor!
  Option "SecondMonitorHorizSync" "28-79"
  Option "SecondMonitorVertRefresh" "43-75"
  Option "TwinViewOrientation" "Clone"
  Option "MetaModes" "800x600,800x600"
  Option "ConnectedMonitor" "crt,TV"
EndSection

Section "Screen"
  Identifier "Screen AGP TwinView"
  Device "NV AGP TwinView"
  Option "TVStandard" "PAL-B"
  Monitor "UHU-Monitor"
  DefaultDepth 24

  SubSection "Display"
    Depth 8
    Modes "800x600" "640x480" "400x256"
  EndSubSection
  SubSection "Display"
    Depth 16
    Modes "800x600" "640x480" "400x256"
  EndSubSection
  SubSection "Display"
    Depth 24
    Modes "800x600" "640x480" "400x256"
  EndSubSection
  SubSection "Display"
    Depth 32
    Modes "800x600" "640x480" "400x256"
  EndSubSection
EndSection

Section "ServerLayout"
  Identifier        "UHU-Layout"
  Screen           "Screen AGP TwinView"
  InputDevice  "UHU-Keyboard"  "CoreKeyboard"
  InputDevice  "UHU-Mouse"  "CorePointer"
EndSection

4. Hátulütő:

Ezt követően simán menni fog a TV kimenet, különös kérés nélkül: értsd már amikor a grafikus felület elindul (gdm - startx), akkor a TV-OUT azonnal aktiválódik. Tehát akár a bejelentkezést is megteheted már kedvenc TV készülékedet bámulva.

Ami viszont probléma: párhuzamos grafikus bejelentkezés a továbbiakban nem lehetséges (CTRL+F8, stb.). Sőt: épp aktív grafikus üzemmóddal párhuzamosan új grafikus bejelentkezés indításakor fagyás - de legalábbis teljes kontrollvesztés a konzolok fölött - várható.

Megoldást egyelőre nem találtam, de ha a párhuzamos grafikus bejelentkezést szeretnéd használni, akkor arra az időre, amíg nem nézel pl. filmet TV-Out-on, írd át a következőt:

Option "ConnectedMonitor" "crt,TV"

pl. erre:

Option "ConnectedMonitor" "crt,crt,TV".

Így menni fognak a bejelentkezések, de ennek ára, hogy a TV-OUT nem.

Valamit valamiért egyelőre...

Processzor:

Az UHU-Linux alapértelmezés szerint 586-os processzorra optimalizált kernelt tartalmaz. Természetesen az ftp.uhulinux.hu-ról letölthető a kernel forrása, így lehetőségünk van saját kernelt is fordítani, ami akár 386-os gépet is képes működtetni. A tapasztalat az, hogy ezt már a programok nagy része nem támogatja. A garantált működéshez minimum 586-os, vagy annál jobb processzorral rendelkező gépet használjunk. A lehetséges processzor típusok:

386
486
586/K5/5x86/6x86/6x86MX
Pentium-Classic
Pentium-MMX
Pentium-Pro/Celeron/Pentium II
Pentium III/Celeron(Coppermine)
Pentium-4
K6/K6-II/K6-III
Athlon/Duron/K7
Elan
Crusoe
Winchip-C6
Winchip-2
Winchip-2A/Winchip-3
CyrixIII/VIA-C3/VIA-C5

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kernel újrafordításával elérhető sebesség növekedés annyira elenyésző, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Dual processzoros gépnél az ftp.uhulinux.hu szerveren található "kernel-smp"-t kell használnunk.

Merevlemez:

Gyakran visszatérő kérdés, a megfelelő merevlemez kiválasztása. Alapértelmezés szerint teljes telepítéshez 3 GB elég, de grafikus felület, multimédia támogatás, fejlesztőeszközök stb. nélkül, tehát csak az alaprendszert telepítve már 300 MB is elég.

Amennyiben kényelmesen szeretnénk elférni, szabadon válogatva a lehetséges UHU csomagok között, érdemes 4 GB környékére méretezni az UHU-Linuxnak szánt particiót. Természetesen ha ennél több helyet tudunk a számára biztosítani, az csak előny.

Monitor:

A monitor kiválasztásánál minimum 14"-os képátlót használjunk, ami képes 1024x768-os felbontásra. Az UHU-Linux használható ennél kisebb felbontásban is, pl. 800x600 vagy 640x480, de ilyen esetekben sajnos több grafikus alkalmazás ablaka nem fér ki a képernyőre, így kezelésük ugyan nem lehetetlen, de kényelmetlen.

Video kártyák:

A régi S3-as kártyákat az esetek nagyobbik részében nem kezeli. Ennek csupán az az oka, hogy az új grafikus X szerver már egyik Linuxban sem támogatja ezeket, így az UHU-Linuxban sem.

Memória:

A működőképességhez legalább 64 MB memória ajánlott, de 128/256 MB memóriával már kényelmesen használható.

Modem:

Egyedül a belső, úgynevezett soft, vagy win modemek mellőzése javasolt, mivel ezek kimondottan a Windows operációs rendszerhez készültek, így általában más rendszer alatt nem használhatók. Természetesen Linuxban erre is több esetben van megoldás, de ennek az írásnak nem célja ezeket a problémákat megoldani.

Egyéb kiegészítők:

Egér, billentyűzet, scsi vezérlő, hálózati kártya, hang kártya, stb. teljesen szabadon választható, általában ezekkel nem szokott probléma lenni. USB egér, és USB billentyűzet gond nélkül használható.

A régebbi, 9 tűs mátrix nyomtatók beállítása némi kézi beavatkozást igényel, mivel az "UHU-vezérlőközpont - Rendszerbeállítások - Nyomtatók" modul ezeket nem ismeri automatikusan fel.

Természetesen némi kísérletezéssel ezek a nyomtatók is életre kelthetők UHU-Linux alatt.

Első lépésként ellenőrizzük, hogy gépünk BIOS-ában a párhuzamos port engedélyezve legyen.

Dugjuk rá számítógépünkre a nyomtatót, majd kapcsoljuk be. A nyomtató beállításoknál miután az "Új" gombra kattintottunk és nem talált semmit, adjuk meg kézzel a paramétereket.

Nyomtató neve:

Ide bármit írhatunk, ez csak azért kell, hogy megtudjuk később különböztetni a nyomtatóinkat.

Csatlakoztatás típusa: Helyi nyomtató.

Hely: Párhuzamos port (lpt1)

Ezeknél a régi nyomtatóknál szinte biztos, hogy ide tudtuk csak csatlakoztatni.

Gyártó: Epson

Természetesen lehet más is, a lényeg az, hogy olyat keressünk, amelyiknek a típusai között  szerepel a "Dot Matrix", aztán már csak próbálgatni kell, hogy melyik illeszkedik jobban a nyomtatónkhoz.

Az igazi az, ha létezik a nyomtató gyártójánál "Dot Matrix", de ha nem akkor is minden esélyünk a  beállítására.

Típus: Dot Matrix

Meghajtó: eps9mid

A fenti "Epson" példánál maradva "epd9mid", mivel 9 tűs nyomtató beállítását hoztuk példának, ami lehet éppen egy Citizen 120D.

A folyamat végén teszteljük a nyomtatást.

Modemen keresztüli internetezésnél jogos igényként merül fel több felhasználó (vagy egy felhasználó, aki több postafiókkal rendelkezik) internetes levelezésének kezelése (fogadás/küldés).

Pénzt akarunk megtakarítani :-)

Levelek fogadása

A levelek csoportos fogadásához használjuk a "fetchmail" programot (lásd: A fetchmail használata) Ezzel a bejövő leveleket jól szét lehet osztani a helyi felhasználókhoz.

A levelező kliens beállítása

A levelező kliensekben fel kell vennünk egy új hozzáférést, ahol a levelek fogadásánál a lokális kézbesítést kell beállítanunk. Egyes levelezőknél meg kell adnunk a helyi kézbesítés helyét, ami általában a következő:

/var/mail/<felhasználónév>

A levelek küldése

A levelek elküldésére célszerű használni az alapértelmezésben feltelepülő postfix programot. Ha az alábbi sort az "/etc/postfix/main.cf" fájl az utolsó sorába beírjuk, akkor a postfix a levelező programokból elküldött leveleket gyűjti, egészen addig, amíg ki nem adunk egy küldés (sendmail -q) parancsot.

defer_transports=smtp

Ha azt szeretnénk, hogy ez a módosítás a következő induláskor is érvényes legyen, akkor tegyük bele a sort a "/etc/postfix/main.cf.UHU" fájlba is!

A konfigurációs fájl elmentése után, újra kell indítani a levelező szervert az alábbi paranccsal:

/etc/init.d/daemons/postfix restart

A levelező kliens beállítása

A levelező kliensek küldési beállításainál ha lehet válasszuk a sendmail-t, ha mindenképp SMTP szervert kell megadni (pl. Sylpheed), írjuk be egyszerűen:

localhost

A levélküldés automatizálása

Ha bekapcsoltuk a "defer_transort" -ot a postfix programban, akkor a levélküldés parancsot érdemes betenni a modemes kapcsolatot felépítő script (/etc/ppp/ip-up) az utolsó sorába!

#csoportos levélküldés
/usr/sbin/sendmail -q

Feltelepítettük az UHU-Linuxot, a monitort és a kártyát is felismerte jól, de a képernyő egy kicsit el van tolva jobbra és nem tölti ki a monitor hasznos területét. Hogyan tudjuk szoftveresen megoldani az átméretezést és az eltolást?

Az xvidtune program segítségével lehet a szükséges beállításokat elvégezni, majd a program által megjelenített értékeket rögzíteni kell a "/etc/X11/XF86Config" fájlba.

Lépésről lépésre

1. Indítsuk el az xvidtune programot, egy terminál ablakból!

2. A programban a gombok segítségével méretezzük át a képernyőt!

3. A Show gombra kattintva a program a konzolra (ahonnan az "xvidtune"-t indítottuk) kiír egy az aktuális beállításrt leíró sort.

Esetemben:

saga@bagolyvar:~/UHU$ xvidtune

Vendor: LG, Model: 915FT
Num hsync: 1, Num vsync: 1
hsync range 0:  30.00 - 107.00
vsync range 0:  50.00 - 200.00
"1280x1024"   181.75   1280 1324 1452 1684   1024 1027 1042 1064 -hsync -vsync

4. Egy másik konzolon jelentkezzünk be rendszergazdaként! (su -)

5. Szerkesztésre nyissuk meg a "/etc/X11/XF86Config" fájlt!

6. Keressük meg a Monitor szekciót és abban a Modeline sorokat (nálam 2 is volt benne).

Példák:

ModeLine "1280x1024/100Hz" 181.75 1280 1312 1440 1696 1024 1031 1046 1072 -HSync -VSync
ModeLine "1280x1024/85Hz"  157.5  1280 1344 1504 1728 1024 1025 1028 1072 +HSync +VSync

7. A meglévő Modeline sor(ok) mögé írjunk be egy új sort, hasonlóan az alábbihoz az xvidtune által kiírt adatokat felhasználva.

ModeLine "1280x1024/101Hz" 181.75 1280 1324 1452 1684 1024 1027 1042 1064 -hsync -vsync

Mint látható a ModeLine utáni idézőjelek közt lévő információhoz hozzáírtam a 101Hz részt. Ez megkülönbözteti majd a későbbiekben a fenti kettőtől.

8. Lentebb a Screen szekcióban van meghatározva, hogy milyen színmélységgel és melyik modeline sort használva induljon el az X szerver.

Nálam:

DefaultDepth 24

A fentinek megfelelő Subsection "Display" alszekció nálam a következő (a Depth 24 azonosítja):

SubSection "Display"
  Depth 24
  Modes "1280x1024/101Hz" "1280x1024" "1152x864" "1024x768" "800x600" "400x256"
  Virtual 0 0
EndSubSection

A Modes sort kell módosítanunk. A fenti példasorok már az új "1280x1024/101Hz" Modeline sorra hivatkozó tartalmat mutatják. A sor további részeiben látható felbontások a használatos felbontásokat írják le. Ezek között a Ctrl Alt +/- billentyűkombinációkkal tudunk majd oda vissza váltani.

9. Mentsük el, lépjünk ki a grafikus felületről, és indítsuk újra az X szervert (Ctrl+Alt+Backspace).

Ezután már jónak kell lennie a képernyő beállításoknak.

Figyelmeztetés!

A xvidtune programot óvatosan használjuk, mert helytelen beállítás veszélyes lehet egyes (elsősorban régebbi) típusú monitorokra! Erre a program indulásakor figyelmeztet is!

Adott pl. 1 GB rendszermemória a számítógépben. Azt kívánjuk megoldani, hogy a rendszer csak 512 Mb-ot használjon, a maradék 512 Mb pedig legyen befűzve pl. a /virtualis könyvtárba. Azaz meghajtóként jelenjen meg. Irhassuk, olvashassuk, mint más egységet (merevlemez, pen drive, stb.).

A megvalósítás egyszerű módja az alábbi:

mount tmpfs /virtualis -t tmpfs -o size=512m

Ezt igény esetén beírhatjuk a /etc/fstab-ba is a következő módon:

tmpfs  /virtualis  tmpfs  size=512m 0 0

Felhasználóként csak felcsatolni lehet az egyes eszközöket, leválasztani már nem.

A megoldás menete 2 lépésből áll. Az egyik az, hogy a /etc/fstab fájlban, a problémás eszköz bejegyzését módosítjuk, mégpedig úgy, hogy a user szót users szóra cseréljük. Például az alábbi bejegyzés egy SCSI cd-romra vonatkozik:

/dev/scsi/host0/bus0/target0/lun0/cd  /mnt/cdrom/  auto  ro,noauto,user,exec 0 0

Ahhoz, hogy ne csak az a felhasználó tudja lecsatolni ezt az eszközt, aki felcsatolta, az alábbiak szerint kell módosítanunk a fenti bejegyzést:

/dev/scsi/host0/bus0/target0/lun0/cd  /mnt/cdrom/  auto  ro,noauto,users,exec 0 0

A második lépés pedig az, hogy a /etc/mtab szimbolikus link helyett létrehozunk egy valódi fájlt, amely a /proc/mounts fájl másolata legyen.

Az otthoni gépemen szeretném megoldani a levelek letöltését a fenti
programmal, néhány beállítást már sikerült megoldanom, de még vannak
problémáim (pl.: automatikus indítás a rendszerrel együtt, stb...).

1. a root home könyvtárába létre kell hozni egy .fetchmailrc fájlt.
2. modemmel kapcsolódáskor a /etc/ppp/ip-up scriptbe az alábbi sor:

fetchmail -f /root/.fetchmailrc -d 100

3. /etc/ppp/ip-down scriptbe:

fetchmail --quit

Ekkor betárcsázás után letölti az összes felhaszáló levelét,
és a kapcsolat bontásakor leállítja a fetchmailt.

---    melléklet     ---
-- /root/.fetchmailrc --

# ide kerül a log file

set logfile = /var/log/fetchmail

# Itt lehet megadni a default értékeket
# pl.: defaults proto POP3

defaults

# minden levelet leszed, az olvasottakat is

fetchall

# Ez akkor lesz jó, ha a bejövő leveleket a felhasználók
# procmail fájlja dolgozzá fel
# A levélkézbesítő programot lehet itt beállítani egyébként

# mda "procmail -f zshor@freemail.hu /home/zshor/.procmailrc"

# ezt akkor kell bekapcsolni, ha egy felhasználó
# leveleit akarjuk letölteni. Ekkor minden felhasználónak
# kellene egy .fetchmailrc

# is "root" here

# Itt jönnek a letöltendő szerverek adatai
# poll a szerver neve
# proto a protokol
# user a mail-szerveren lévő felhasználónév
# pass a mail-szerveren a felhasználó jelszava
# is "xyz" here pedig a lokális felhasználónév
# lehet még felhasználónként megadni az MDA-t is,
# de ezzel most nem foglalkozunk (mda "/path/to_mda")

poll freemail.hu
     proto POP3
     user zshor
     pass xxxxxx is zshor here
poll ludens.elte.hu
     proto POP3
     user orsovai
     pass xxxxxx is szilvi here
poll postapop3.prim.hu
     proto POP3
     user uhu-zshor@lamer.hu
     pass xxxxxx is zshor here

# a letöltött levelek maradjanak fenn

#keep

# ha a távoli gépen a POP nem a 110-en van,
# akkor át lehet állítani

#port xxx

# a mailszerverre várás ideje

#timeout xxx

# maximális letöltendő levélméret

#limit xxx

# a letöltendő levelek száma

#fetchlimit xxx

# ez a leveleket összegyűjti
smtphost localhost

Nem indul a Grub vagy szeretnénk más operációs rendszereket indítani, esetleg változtatni a jelenlegi beállításokon.

A Grub alaphelyzetben csupán az UHU-Linux, esetleg Windows indítására alkalmas, illetve memória tesztelésre. Ezen persze változtathatunk.

Nyissuk meg rendszergazdaként (root) a /boot/grub/menu.lst fájlt.
A következőkben megnézünk egy minta fájlt, ahol a sorszámozás csak a magyarázat segítését szolgálja, arra a menu.lst-ben nincs szükség:

1 - timeout 10 
2 - default 0 
3 - display vga16 
4 - splashimage (hd0,2)/boot/grub/splash.xpm.gz 
5 -  
6 - title UHU-Linux 
7 - kernel (hd0,2)/boot/bzImage root=/dev/ide/host0/bus0/target0/lun0/part3 \
    acpi=on quiet 
8 - initrd (hd0,2)/boot/initrd 
9 - 
10- title UHU-Linux konzol
11- kernel (hd0,2)/boot/bzImage root=/dev/ide/host0/bus0/target0/lun0/part3 \
    acpi=on quiet 3
12- initrd (hd0,2)/boot/initrd 
13- 
14- title Windows
15- chainloader (hd0,0)+1
16- password jelszavam
17- 
18- title Mem˘riateszt
19- kernel (hd0,2)/boot/memtest.bin

Magyarázat:

1 - 10 másodperc után elindul a "default" menüelem
2 - Itt határozzuk meg melyik menüelem induljon alapértelmezés
    szerint, jelen esetben a 0 = UHU-Linux
3 - vga16-os vezérlővel indul
4 - a Grub háttérképe
5 - 
6 - A "default" azaz a 0-ás menüelem címe
7 - A kernel, és a root partíció helye. Az "acpi=on" pl. notebook-oknál
    bekapcsolja az akkumlátor figyelést, a "quiet" kikapcsolja a bőbeszédű
    üzemmódot, így a rendszer indulásakor csak a fontosabb üzeneteket látjuk.
8 - Az initrd helye.
9 - 
10- A második menüelem neve. Amikor ezt szeretnénk alapértelmezett, azaz
    default-ként indítani, akkor ezt és az alatta található két sort (kernel
    és initrd kezdetű) vagy a 6. sor elé másoljuk, vagy a 2. sort módosítjuk:
    default 1
11- A 7. sorhoz képest mindössze annyi a változás, hogy a sor végén megjelent
    a 3-as szám, aminek hatására a 3-as indítási szintet fogja használni, azaz
    karakteresen indul az UHU-Linux.
12- Mint a 8.-sor. 
13- 
14- Windows indítása.
15- Itt adjuk meg a Windows helyét,
    ami jelen esetben az 1. merevlemez 1. partíciója. 
16- Jelszóval védjük a Windows-t.
17-
18- A memóriateszt indítása.
19- A memóriateszt bin fájljának helye.

Kiegészítés dragon-tól:

Ez csak akkor fog működni ha az első merevlemezen van a Windows.
Win98 esetén pl. ha a hd1-en található, akkor nem elég a "chainloader (hd1,0)+1"
mert a Windows csak az első merevlemezről képes így elindulni, ezért kell elé a következő:

map (hd1) (hd0)
map (hd0) (hd1)
chainloader (hd1,0)+1

Változások UHU-Linux 1.1-ben: A 3. és 4. sor helyett egy "gfxmenu (hd0,2)/boot/themes/uhu" jellegű sor adja meg a grafikát. A quiet és acpi=on kernel paraméterek alapértelmezettek lettek az 1.1-ben, így a menu.lst fájlban alapból nem szerepelnek, és fölösleges is felvenni őket. Az acpi=off argumentum megadásának lehet bizonyos esetekben értelme.

Hogyan használhatunk a GRUB menüjében jelszavakat?

A GRUB alapállapotban megengedi, hogy a menüben lévő bejegyzésekhez bárki hozzáférjen. Biztonságos jelszó használathoz először is ezt kell megakadályoznunk.

Amennyiben a GRUB bevezető részébe, a Title sorok elé írjuk be a következő sort, akkor ez a lehetőség kikapcsolódik, és csak a jelszó megadása után jelennek meg azok a lehetőségek, melyek a menütételek módosítását teszik lehetővé.

password Jelszo3245

Az egyes Title részek külön is levédhetők jelszóval, a fenti sornak megfelelően,de a Title után beírva.

title UHU-Linux
password uHu9523
kernel (hd0,7)/boot/bzImage root=/dev/ide/host0/bus0/target0/lun0/part8 quiet
initrd (hd0,7)/boot/initrd

ezután az UHU-Linux tétel, csak a fenti jelszó helyes megadása után indul el. Helytelen jelszó megadása esetén ismételten megjelenik a GRUB főmenüje.

A GRUB password parancsa alapesetben sima TEXT jelszavakat vár, ami nem éppen biztonságos megoldás, mivel a /boot/grub/menu.lst fájl mindenki számára olvasható. Ennek megoldásaként lehetőség van md5crypt eljárással kódolt jelszavak használatára is a következő módon:

Jelszó generálás:

su
.
.
.
grub> md5crypt

Password: ******
Encrypted: $1$ZNkir/$peSuNxyomnDjiuVSx2iSj/

grub> quit

a fenti kódolt jelsorozatot másoljuk be a GRUB menüfájlba a következő módon:

password --md5 $1$ZNkir/$peSuNxyomnDjiuVSx2iSj/

Horváth Zsolt kiegészítése:

Megtaláltam a grub-md5-crypt shell parancsot, ami a fentiekhez képest egyszerűsíti a titkos jelszó generálását.

Abban a reményben, hogy valakinek még jól jön, most igencsak részletesen leírom, hogy hogyan szoktam én magam CD-t írni az X-CD-Roast programmal (amúgy is éppen írnom kell egyet). :-)) Azok számára, akik csak most, az én leírásomat olvasva látnának hozzá az X-CD-Roast program segítségével történő CD-íráshoz, a tényleges CD-írás előtt részletezem a program beállításait is.

Szóval a történet úgy kezdődik, hogy elindítjuk az X-CD-Roast programot. Ezt az Alkalmazások -> Iroda -> Xcdroast menüpont kiválasztásával tehetjük meg. Ha ez az első alkalom, amikor indítjuk a programot, vagy letöröltük a home könyvtárból a konfigurációs fájlt, akkor rögtön indítás után megjeleníti az alábbi üzenetet:

"Nem találtam konfigurációs fájlt! Kérlek, lépj be a Beállításokba."

Miután nyugtázzuk az üzenetet az OK gombra klikkeléssel elindul a program. Ám csak a Beállítások és a Kilépés menüpont aktív. Az előző üzenet kérésének eleget téve klikkeljünk a beállítások menüpontra. A megjelenő ablakban az első fülön a Felismert eszközök láthatóak.

Ellenőrizzük, hogy helyesen ismerte-e fel az eszközeinket. Ha mindent rendben találunk, akkor klikkeljünk a következő, azaz a CD-beállítások fülre. Ezen a fülön állíthatjuk be CD-írónk valamint CD-olvasónk beállításait. A CD-író beállításai részben a CD-író címkével ellátott legördülő menüből válasszuk ki azt az eszközt, amely a CD-írónknak megfelel. Esetünkben ezt a program mindig helyesen ismerte fel, úgyhogy ezen nem kellett változtassunk. A következő sorban, a CD-író módja címkével ellátott legördülő menüből válasszuk ki az írónknak megfelelő módot. Nekem egy TEAC CD-W58E íróm van, amely az alapértelmezett Automatikus felismerés bejegyzéssel jól működik, ezért ezt a beállítást sem változtatjuk meg. A CD-író sebessége címkével ellátott sorban beállítottuk az író által támogatott legmagasabb sebességet, ami az én esetemben a 8x volt. Ezt a beállítást már meg kellett változtatni, mivel az alapértelmezett az 1x volt. A CD-író FIFO-pufferjének mérete beállítást sem kellett megváltoztatni, mivel a program helyesen ismerte fel, hogy a CD-író egység 4 MB méretű FIFO-pufferrel rendelkezik.

A CD-olvasó beállításainál az elsődleges CD-olvasó címkével ellátott legördülő menüből válasszuk ki a CD-olvasó egységet, mivel a program alapesetben a CD-író egységet ajánlja fel. Másodlagos CD-olvasónak hagyjuk meg a CD-író egységet. Audió olvasási sebességként állítsunk be 24x-et, mivel a CD-olvasó legjobb tudásunk szerint egy 24x-es TEAC. A lényeg, hogy ezzel a beállítással hibátlanul működik a CD-írás. A többi beállításokon ezen a fülön nem változtatunk.

A következő fülön, a HD-beállításoknál kell megadni annak az ideiglenes könyvtárnak a helyét, ahová az image fájlok íródnak. Javasolt egy olyan ideiglenes (tmp) könyvtár megadása, ahol mindig van legalább 750 MB szabad lemezterület. Erre a célra én egy külön partíciót használok, amelyet a /mnt/part1 név alá csatolok fel, ezért a Böngészés gombra klikkelve ezt az útvonalat válasszuk ki, majd ezt követően a Hozzáadás gombra klikkeljünk. Ennek hatására az ideiglenes image-könyvtárak ablakban megjelenik egy bejegyzés a /mnt/part1 elérési úttal. Lehetőség van azt is elolvasni ebben az ablakban, hogy mennyi a szabad hely (MB/perc bontásban), valamint, hogy az általunk megadott ideiglenes könyvtár írható-e. Természetesen magától értetődő, hogy az ideiglenes könyvtárnak írhatónak kell lenni azon felhasználó által, aki írja a CD-t. A Következő fül az Egyéb, ahol a Hang beállításainál DSP-eszközként a legördülő menüből válasszuk ki a /dev/dsp eszközt. Ezt követően a Teszt, majd a Teszthang lejátszása gombra klikkelve egy figyelmeztető hangot hallunk. Bezárhatjuk ezt az ablakot.

A továbbiakban beállítjuk, hogy a figyelmeztető hang a DSP-eszközre legyen küldve, majd adjuk meg, hogy mindig legyen figyelmeztető hang. Ezt azért tartom személy szerint fontosnak, mivel időnként előfordul, amikor hálózaton keresztül egy más típusú fájlrendszerről készítünk image fájlt, hogy az ékezetes betűk miatt nem sikerül elkészíteni az image fájlt. Többször előfordult már, hogy ezt nem vettem észre, és abban a hiedelemben vártam, hogy az image fájl készítése folyamatban van, de nem volt :-(

A mindig bejegyzést választva azonban figyelmeztet, valahányszor elakad az image készítés, vagy elkészül egy lemez írása.

A Hálózati beállításoknál értelemszerűen beállíthatjuk, hogy az audió CD-hez tartozó információkat (albumok, számok címei) honnan és hogyan szeretnénk elérni. A CD-írás szempontjából ennek nem sok jelentősége van. A Naplózás beállításainál megadhatjuk a naplófájl nevét és helyét, valamint beállíthatjuk a naplózás szintjét.

A Nyelv beállításainál pedig a program nyelvét adhatjuk meg. Nálam alapesetben a Rendszer alapértelmezése bejegyzés volt kiválasztva, és a program magyar felületen keresztük kommunikált velem, ezért ezt a beállítást ne változtassuk meg.

A Beállítások fülön jelöljük be a Windows-stílusú kijelölés a listákban jelölőnégyzetet, a többi beállítást pedig szintén hagyjuk érintetlenül. Mivel a beállításokat befelyezettnek tekinthetjük, ezrét klikkeljünk rá a Beállítások mentése gombra, nyugtázzuk a beállítások mentve üzenetet az OK gombra klikkeléssel, majd ismét az OK gombra klikkelve a program indítómeüjében találjuk magunkat, ahol már a CD másolása és a CD készítése menüpontok is aktívak voltak.

A CD-készítése menüpontot kiválasztva a megjelenő ablakban klikkeljünk az Image előállítása gombra. Jobb oldalt alul szüntessük meg a jelölést a Csak könyvtárakat mutatja jelölőnégyzetben. Ezt követően a jobboldalt található Fájl-/könyvtár-nézet nevű ablakban keressük meg azt a könyvtárat, ahol azok a fájlok és könyvtárak találhatóak, amelyeket CD-re szeretnénk írni.
Jelöljük ki azokat a könyvtárakat és fájlokat, amelyeket a CD-re szeretnénk írni, majd klikkeljünk a Hozzáadás gombra. A felbukkanó ablakban válasszuk ki a három rádiógomb közül a középső bejegyzést, a Mindent hozzáad a(z) "/mnt/fajlok/utvonala" útvonalrészt levágva, aminek hatására az írásra kijelölt fájlok és könyvtárak elérési útjából a közös útvonalrész elmarad. Az eredmény a baloldalt elhelyezkedő Sessionnézet ablakban tekinthető meg.

A CD-írásra való előkészületek következő lépéseként kattintsunk az ISO9660-fejléc fülre, ahol a Kötetazonosító mezőben adjuk meg a CD kötetazonosítóját.

Ezután a Session/image előállítása fülre klikkelve, pár másodperc múlva a Session-információk ablakrészben látható lesz többek között, hogy mennyi szabad hely van még a CD-író egységben lévő írható vagy újraírható CD-lemezen, valamint, hogy mekkora lesz az Új session mérete, amit az imént állítottunk össze a Forrás beállítása fül alatt. Ha időközben (látva a CD-n lévő szabad lemezterületet, meg az új session méretét) rádöbbenünk, hogy még szeretnénk valamit hozzáadni, vagy éppen elvenni, akkor visszatérhetünk a forrás beállítása fülre, és módosíthatjuk a beállításokat (hozzáadhatunk, illetve törölhetünk forrásokat). Amikor készen vagyunk, akkor visszatérünk a Session/image előállítása fülre, és klikkeljünk az Image-fájl előállítása gombra. A felbukkanó ablakban nyomon követhetjük az image fájl elkészülésének folyamatát.

Amennyiben nem szeretnénk image fájlt készíteni, hanem a fájlok és könyvtárak szerkezetét írás közben szeretnénk az ISO9660 fájlrendszer formátumára alakítani, akkor a  Session/image előállítása fülön a Session írása röptében ablakrészen végezhetjük el a kívánt beállításokat, többek között azt, hogy Multisession-CD-t kívánunk-e készíteni (szeretnénk-e a későbbiek folytán még írni erre a lemezre), hogy kiadja-e a CD-t írás után, vagy amennyiben az írónk támogatja, használva legyen-e a Puffer-kiürülés (buffer underrun) miatti hibák elleni védelem. A részletes opciók gombra klikkelve felbukkan egy ablak, ahol további beállításokat végezhetünk. Itt engedélyezhetjük például a CD lemez túlírását, valamint a nyers CD (médium) méretének figyelmen kívül hagyását.

Miután elvégeztük a szükségesnek ítélt beállításokat az Előállítás és írás röptében gombra klikkelve elkezdhetjük az image fájl nélküli CD-írást.

Visszatérve az image fájl készítésének nyomon követését lehetővé tévő ablakocskára, az image fájl elkészülése után egy figyelmeztető hang (csak amennyiben beállítottuk) hallható, valamint az Előállítás sikeres üzenet látható. Nyugtázzuk mindezt az OK gombra klikkeléssel. Az imént elkészült image fájl CD-re írásához klikkeljünk a Sávok írása gombra. A megjelenő ablakon pedig a Sávok sorrendje fülre. A jobboldalt elhelyezkedő Image-információ ablakban láthatjuk az ideiglenes könyvtárban található image fájlok listáját. Amennyiben több image fájlunk is van, a beazonosításban a kötetazonosító valamint a méret lehet segítségünkre. Jelöljük ki azt az image fájlt, amelyet elsőként szeretnénk CD-re írni, majd klikkeljünk a Hozzáadás gombra. Amennyiben további image fájlokat is szeretnénk felírni ugyanarra a CD lemezre, akkor ismételjük meg az előbbi műveletet. Miután összeállítottuk a CD-re írandó image fájlok listáját és sorrendjét, klikkeljünk a Sávok sorrendjének elfogadása gombra.

Ismét a Sávok írása ablak áll előttünk, ezúttal azonban az Írásra kijelölt sávok ablakban ott sorakoznak azok az image fájlok, amelyeket CD-re fogunk írni.

Előtte vessünk egy pillantást a beállításokra, és módosítsuk azokat igényeinknek megfelelően. Például amennyiben később még szeretnénk további sávokat hozzáadni a jelenlegi CD lemezhez, akkor jelöljük be a Multisession-CD készítése jelölőnégyzetet, vagy ha a régebbi CD-ROM olvasókkal való kompatibilitás miatt kisebb sebességgel szeretnénk az adatokat a CD-re írni mint az alapértelmezett írási sebesség, akkor az Eszköz beállításai részen módosíthatjuk az írási sebességet. A részletes opciók gombra kattintva pedig további, haladó szintű beállítási lehetőségek tárulnak elénk, mint amilyen például a lemez túlírásának engedélyezése, ami abban az esetben jöhet jól, ha egy picivel (max. 5 MB-val) nagyobb a CD-re írandó anyag mérete, mint a CD lemez kapacitása.

Miután elvégeztük a beállításokat a CD írás megkezdéséhez klikkeljünk a Sávok írása  gombra. Megjelenik egy figyelmeztetés, miszerint helyezzünk be egy CD-R/RW lemezt a CD-íróba. Amikor ez megtörtént, akkor klikkeljünk az Ok gombra a CD-írás tényleges elkezdéséhez. A megjelenő ablakban a CD-írás folyamatát követhetjük nyomon.

A CD-írás  befejeztével (amennyiben beállítottuk) egy figyelmeztető hangot hallhatunk, valamint a CD-íróban lévő lemez kidobódik, és a CD-írás folyamatát ábrázoló ablakban megjelenik a Sávok írása sikeresen befelyeződött üzenet.

Remélem, hasznos lesz a fenti leírás, egy kicsit időt töltöttem el az összeállításával.

Szaszka

Hogyan lehet a Num Lock billentyűt bekapcsolni X és karakteres felületen? A BIOS-ban be van kapcsolva, de UHU kikapcsolja.

Az erre vonatkozó információ konzolon a

/etc/sysconfig/numlock

fájlban, az X-re vonatkozó rendszerszintű beállítás a

/etc/X11/Xnumlock

az adott felhasználóra vonatkozó álllapot pedig a

~/.Xnumlock

fájlban tárolódik. A megfelelő fájlba írjuk be, hogy

on

A kikapcsolás az off szó beírásával történhet meg.

Konzolból egyszerűen elvégezhetőek a fentebb ismertetett beállítások. Egy példa:

echo "on" > ~/.Xnumlock

Talán az egyik leghálátlanabb feladat egy Linux felhasználó számára, ha arról kell írnia, hogy miként lehet kedvenc operációs rendszerétől megszabadítani a számítógépet. Viszont reálisan gondolkodva be kell látnunk, hogy nem nyerheti meg mindenki tetszését a Linux, és ezért szeretne visszatérni az eddig megszokott számítógépes környezetébe, vagy esetleg egy másik Linuxot szeretne kipróbálni.

Egyéb operációs rendszert, vagy csak más Linuxot szeretnénk telepíteni.

Az UHU-Linux eltávolítása Linux segítségével

Abban az esetben, amikor a már meglévő UHU-Linuxra szeretnénk másik Linuxot telepíteni, nem kell külön előkészületeket tennünk, csupán a telepítendő Linux útmutatásait kell követnünk, és a már meglévő linuxos partícióra kell telepítenünk a rendszert. A rendszerindítót, ami az UHU-Linuxban Grub névre hallgat, nem kell külön eltávolítani, mivel az új rendszer ezt automatikusan megteszi. Ilyen értelemben nem teszünk különbséget a különböző boot manager-ek között, tehát a Lilo (LInux LOader) és a Grub is felül tudja írni az MBR rekordot.

Az UHU-Linux eltávolítása UHU-Linux segítségével

Ez a cím talán mosolyra fakasztó, de előfordulhat, hogy az UHU-Linuxot éppen az UHU-Linux segítségével akarjuk eltávolítani, mert például egy üres partícióra, vagy merevlemezre van szükségünk.

Helyezzük be az UHU-Linux telepítő CD-t a meghajtóba, majd indítsuk újra a gépet úgy, hogy az a CD-ről induljon. A bejelentkezést követően 1.0 esetén írjuk be az uhudebug szót, majd nyomjuk meg az "Enter" billentyűt. Az UHU-Licenc bejelentkezésekkor váltsunk át konzolos üzemmódba a "Ctrl + Alt + F1" billentyűkombináció megnyomásával. 1.1 esetén válasszuk a karbantartó rendszer opciót.

A "root:~#" felirat mögé gépeljük be a cfdisk parancsot.

A program magyar nyelvű, így eltekintünk annak részletes ismertetésétől.

A legfontosabb lépések:

• töröljük a Linux partíciókat, vagy a ``Típust'' választva változtassunk a fájlrendszeren.
• `a Kiírás''-ról ne feledkezzünk meg kilépés előtt.
• lépjünk ki a programból.
• Miután sikeresen leromboltuk a Linuxot, már csak a GRUB rendszerbetöltőt kell eltávolítanunk.

Az UHU-Linux eltávolítása DOS, Windows környezetben

Készítsünk egy indítólemezt azzal a rendszerrel, amit a jövőben használni szeretnénk, vagy ami már amúgy is megtalálható a gépen.

Például Windows98 mellé telepítettük az UHU-Linuxot, és szeretnénk ha csak a Windows98 maradna meg.

Erről a rendszerlemezről indítsuk a gépet, majd indítsuk el az fdisk programot. Töröljük vele a "nem dos" partíciókat, majd hozzunk létre a helyén egy új partíciót, vagy partíciókat, majd a folyamat végén, még az újraindítás előtt, adjuk ki az

fdisk /mbr

parancsot.

A GRUB eltávolítása

DOS, Win9x, ME

Az előzőekben már említett Biztonsági rendszerlemezről (Rescue disc) indítva a rendszert, adjuk ki a következő parancsot:

fdisk /mbr

OS/2

Egy OS/2 rendszerlemez segítségével adjuk ki, a következő parancsot:

fdisk /newmbr

NT, 2000, XP

Indítsuk el a rendszert az XP telepítő CD-ről, és az "R" billentyű lenyomásával csalogassuk elő a Recovery Console-t. Ott válasszuk ki a "Windows XP installation"-t, majd a rendszergazda jelszó megadása után adjuk ki a

fixmbr

parancsot. Megerősítésként válaszoljunk az "Y" billentyűvel.
Lépjünk ki az exit parancs megadásával.

Nem tudom miként lehet egy futó alkalmazást leállítani akkor, amikor az a háttérben fut, nincs nyomógomb a leálltására.

A probléma nem minden esetben probléma. Előfordulhat, hogy az a normális működés, ha valamit elindítunk, akkor az működik, persze ez nem jelenti azt, hogy akartuk, vagy le tudjuk állítani.

Többféle megoldás is létezik.

Példaként tételezzük fel, hogy véletlenül elindítottuk az mpg123-at, amivel konzolon tudunk zenét lejátszani, és ezt úgy tettük, hogy a háttérbe küldtük. A gyakorlatban a következő parancsot kellett kiadnunk:

mpg123 valami.mp3 &

Az utolsó "&" karakterrel értük el azt, hogy háttérben fusson. A program működik, viszont elképzelhető, hogy nem is ezt a dalt akartuk, tehát le kellene állítani. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy az indításkor kiírt egy pid számot, ami alapján le tudnánk állítani, tehát tételezzük fel, hogy azt elfelejtettük, nem láttuk, lefutott már a képernyőről, nem találjuk, azaz meg kell keresnünk.

Karakteres környezetben:

Egy terminálba gépeljük be:

ps faux | grep mpg123

A válasz valami ilyesmi:

1566 pts/1    R      0:00 mpg123 /mnt/cdrom.../zenek/valami.zene

A fentiekből azt tudjuk meg, hogy 1566-os PID-en fut az mpg123, ami a CD-ROM-ról játszik le éppen 1 dalt. A leállításhoz adjuk ki a következő parancsot:

kill -9 1566                 

A program futása megszakad. Használhatjuk még a top programot, amit a "top" paracs indításával tudunk elérni.

Grafikus környezetben:

KDE grafikus környezetben a ksysguard azaz a KDE Rendszerfigyelő folyamatlistáját használhatjuk. A program elérhető a "K-menü - Rendszer- KSysGuard" menüelemre kattintva. A megjelenő listában keressük meg az mpg123-ra utaló bejegyzést, jelöljük ki az egér bal gombjával, majd az alsó részben telálható "Kilövés" nyomogombra kattintva leállíthatjuk a program futását.
Indításra használhatjuk a Ctrl + Esc billentyűkombinációt is, ami akkor rendkívűl hasznos, amikor a processzor túlterhelt, és már a menü előcsalogatása is nehézkes.

Gnome grafikus környezetben az "Alkalmazások - Rendszereszközök - Rendszerfigyelő" program elindítása után a Folyamatlistában keressük meg az mpg123 programot, jelöljük ki egerünk bal gombjával, majd az ablak alján ekkor már aktívvá váló "Folyamat bezárása" gombra kattintva leállíthatjuk a program futását.

A fenti környezetekben használható még az Alt + F2 billentyűkombináció, majd gépeljük be az "xkill" paracsot. Ekkor az egérmutató megváltozik. A befagyott programra elég rákattintani, ezzel a program futása azonnal megszakad.

Egyéb grafikus környezetben is nyugodtan használhatjuk a fenti megoldásokat.

Meg lehet azt valahogyan nézni, hogy egy partició mikor volt formázva?
Figyelembe véve, hogy közben a rendszer újra lett telepítve...

Ha ext2/ext3 fájlrendszer, akkor root-ként

dumpe2fs /dev/akármi | less | grep created

a keresett információ:

Filesystem created:       Fri Apr 18 01:26:32 2003

Hogyan tudom egy floppym tartalmát elmenteni egy fájlba?

Szeretnénk a floppy tartalmát biztonságban tudni, hogy később előállíthassunk bármikor egy ugyanolyat.

Az alábbi parancsok mindegyike az aktuális könyvtárba készít egy "valami.img" nevű fájlt.

cat /dev/fd0 > valami.img

dd if=/dev/fd0 of=valami.img

cp /dev/fd0 valami.img

A fájlt ezzel a paranccsal tudjuk floppyra visszaírni:

dd if=valami.img of=/dev/fd0

A fenti sorokban /dev/fd0 az első floppy egységet jelenti.
A második floppy neve: /dev/fd1

Üzembehelyezés

A valódi operációs rendszerek elég nagy mennyiségű információt tárolnak saját állapotukról. Ezek az információk igen fontosak lehetnek akkor, ha olyan működési sajátosság jelentkezik, amit meg akarunk érteni vagy éppen az okokra vagyunk kiváncsi.
A naplóállományok méretét alapértelmezésben semmi nem korlátozza, eltekintve a rendelkezésre álló winchester területtől. Ezen az állapoton segít a logrotate program.

A program készítői abból az elvből indultak ki, hogy a naplófájlokban lévő információk nem szükségesek az idők végezetéig, ezért érdemes meghatározott időközönként ezeket archiválni. A logrotate lehetőséget biztosít az automatikus archiválásra, tömörítésre, a régebbi példányok eltávolítására, levélben való továbbküldésére.

Az UHU-Linuxba a 3.6.5 változatú csomagja telepíthető (logrotate-3.6.5-1.3.uhu). A csomagban a szükséges fájlok megtalálhatóak, azonban a beállításra a telepítés során nem kerül sor. Szükséges egyrészt létrehozni a konfigurációs állományt, másrészt az automatikus és rendszeres futás feltételeit megteremteni.

A konfigurációs állomány

E fájl neve és elérési útja tetszőleges, ugyanis a program nem használ alapértelmezést. Szokás szerint a /etc/logrotate.conf néven található.

Tartalmát tekintve csak alaki (szintaktikus) megkötések vannak. Az UHU-Linuxban a /usr/share/doc/Packages/logrotate/ examples alatt található logrotate-default jó kiindulás. A következőkben ezt idézzük, csak a megjegyzéseket fordítottuk le:

# A részletek a man logrotate parancs
# kiadása után olvashatóak

# A váltás hetenként történjen
weekly

# Az archívumok 4 példányát őrizze
rotate 4

# Egy új (üres) fájl készüljön a
# váltás lefuttatása után
create

# Ha tömörített formában legyenek a log
# fájlok, ki kell venni a megjegyzés jelet
# a következő sor elől
#compress

# Az RPM csomagok ide helyezik a váltási
# loggal kapcsolatos információkat.
# Természetesen a könyvtárnak léteznie kell!
include /etc/logrotate.d

# A wtmp-nek nincs saját csomagja -
# a váltást itt konfiguráljuk
/var/log/wtmp { 
monthly
create 0664 root utmp
rotate 1
} 

# A rendszer-specifikus logokat
# itt is el lehet helyezni

Két dolgot említek meg:

• A tömörített formában való tárolás helytakarékos, de a napló elemző programnak gondot okozhat
• Az include parancs nemcsak a RPM csomagoknál használható hatékonyan

Ha ezt a fájlt bemásoljuk a /etc/logrotate.conf néven, majd az ugyanebben a könyvtárban található logrotate.conf fájlt bemásoljuk a /etc/cron.daily könyvtárba logrotate néven és ezt végrehajthatóvá tesszük (chmod 744 /etc/cron.daily/logrotate), a rendszer már fel van készítve a rendszeres futtatásra. Ellenőrizzük le, hogy a tulajdonos root:root legyen, illetve ezt állítsuk be (chown root:root /etc/cron.daily/logrotate).

Természetesen ez vajmi kevés. Az elszabaduló méretű logok fékentartásához a definíciókat is el kell készíteni. Ehhez meg kell ismerni a konfigurációs parancsokat is. Ezt a következő részben ismertetjük.

Az előző részben a logrotate üzembehelyezését néztük meg. Itt érintőlegesen szerepelt a beállítások kezelése. Ebben a részben azokat a kiegészítő állományokat mutatjuk be, amelyeket érdemesnek tartunk az UHU-linux alatt is használni.

Először egy kis mentegetőzés: azért született ez a dokumentum ilyen nehezen, mert eredetileg a konfigurációs állományban lévő parancsokat gondoltuk felsorolni. Menet közben rájöttünk, hogy a logrotate kézikönyv oldala ezt sokkal jobban ismerteti (igaz, angolul). Célszerűbbnek látszott inkább az egyes napló állományok leírójával foglalkozni.

Ismétlésül álljanak itt azok a a beállítások, amelyek általánosan érvényesek, azaz akkor vannak érvényben, ha az egyes leíróban erre vonatkozó utalás nem szerepel:

• weekly
• rotate 4
• create

Ezt követi az include parancs, majd a /var/log/wtmp leírója.

Érdemesnek tartunk további beállításokat is felvenni (célszerű ezeket az include direktíva elé elhelyezni):

 # ha nem létezik az állomány ne jelezzen hibát,
 # lépjen tovább
 missingok

 # ha üres (0 hosszú) a naplófájl, ne rotáljon
 notifempty

 # alapértelmezésben ne küldjön levelet
 nomail

Ahhoz, hogy a szükséges állományokat össze tudjuk állítani, meg kell vizsgálni a /var/log könyvtárat.

Ami szembetűnő, a messages, a syslog terjedelmes mérete. Ez elég nyilvánvaló, elég, ha megnézzük a /etc/syslog.conf állományt. A /var/log/syslog állományba minden bekerül, a /var/log/messages állományba is rengeteg dolog. Célszerű ezeket hetente kezelni:

 # syslog
 # 4 ciklust írunk elő, így közel 1 hónapra visszamenőleg
 # megmaradnak az állományok
 /var/log/syslog {
 rotate 4
 postrotate
 kill -HUP `cat /var/run/syslogd.pid`
 endscript
 }

Máris egy érdekes dolog tapasztalható: a postrotate - endscript páros. Ezt arra találták ki, hogy a váltás lebonyolódását követően parancs(oka)t lehessen kiadni. Jelen esetben a syslogd démon újraindítása történik, ugyanis a syslog "nem veszi észre", ha új állomány kerül alá, így információk vesznének el.

Ez az állomány a syslog-gal összevonható később ismertetett módon.

 /var/log/dmesg {
 size 500k
 rotate 2
 }

Itt egy más elv érvényesül. A dmesg naplófájl a betöltéskori üzeneteket tartalmazza. Ezt ráadásul nem is a syslog.conf állítja be, hanem a /etc/init.d/system/boot gondoskodik ennek az állománynak a kezeléséről. Tapasztalatok szerint elegendő az 500 Kb-os határt megadni, ez közel 2 hét bejegyzései. Emiatt elegendő a 2 váltás őrzése, ez több, mint 1 hónap anyaga (a rendszer az ...1 és ...2 végű állományokat fogja őrizni).

 /var/log/apache/access.log /var/log/apache/error.log {
 rotate 5
 mail ez@a.cimzett.e-mail.cime
 size=100k
 sharedscripts
 postrotate
 /bin/killall -HUP httpd
 endscript
 }

Itt további lehetőségek látszanak:
Egyszerre több fájl kezelése történik, ezeket fel lehet sorolni szóközzel elválasztva.
A mail parancs arra utasítja a programot, hogy az eredeti naplóállományt (amit éppen levált) küldje el a megadott címre. Ez akkor hasznos, ha például egy másik gépen fut az adott szolgáltatás (jelen esetben apache). Ekkor a címemre érkező levél mellékletében lévő állomány vizsgálható.
A sharedscript arra utal, hogy az összes váltás elvégzését követően kerüljön sor a szkript (a postrotate - endscript parancs) futtatására.
Ebben az esetben a killall kerül meghívásra, ugyanis az apache szerver általában több példányban fut, és mindegyiket újra kell indítani.

 "/home/dummyuser/saját.logfájlom" {
 # utasítások
 }

Ezt csak azért tettük ide, hogy felhívjuk a figyelmet: ha a fájlnév speciális karaktert tartalmaz (itt ékezetes betűket), akkor a fájlnevet idézőjelbe kell tenni.

Az ismertetett minták alapján további állományokat is létre lehet hozni. Ezeket célszerű a /etc/logrotate.d könyvtárban elhelyezni. Az egyes fájlok neve tetszőleges, de érdemes figyelmbe venni a következőket:

Az include parancs ott fogja beolvasni ezeket az állományokat, ahol maga a direktíva szerepel. Ez azt is jelentheti, hogy az ezt követő általános beállítások felülírhatják a fájlra vonatkozó beállítást.

A másik szempont, hogy az include direktíva alfabetikus sorrendbe rakja a /etc/logrotate.d tartalmát és így olvassa be. Esetleg a sorrend fontos lehet.

Végezetül: olyan kiterjesztést adjunk a fájlnak, ami a beolvasást biztossá teszi. Létezik ugyanis egy tabooext nevű direktíva, ami mögött felsorolhatóak azok a kiterjesztések, amellyel rendelkező fájlokat a program figyelmen kívül hagyja. Ennek alapbeállítása: .rpmorig, .rpmsave, ,v, .swp, .rpmnew és ~. Vigyázat! Nem elírás, létezik olyan kiterjesztés, ami ,v (vessző, kis "v").

Érdemes az .rconf kiterjesztést használni.

Az így elkészített beállításokat fontos tesztelni. Ez azért szükséges, mert egy hiba esetén a feldolgozás azonnal leáll. Erre részben alkalmas a:

logrotate -d /etc/logrotate.conf 

parancs. A "-d" kapcsoló a debug üzemmód és lényegében egy szintaktikus ellenőrzés. Arra nem ad választ, ha pl. a "killall" helyét hibásan adtuk meg...

Hogyan oldható meg KDE alatt a hangerő-szabályozás billentyűzetről?

• A kmix hangszóró legyen a tálcán (K-menü / Parancs végrehajtása / kmix, ha még nincs ott)
• A Kmix hangszóró ikonján a jobb egérgombra megjelenő helyi-menüből válasszuk ki "A keverőablak megjelenítése" pontot
• A keverőablakban a bal oldali Hangerő (Master) csúszkán kattintsunk egyet a jobb egérgombbal, és válasszuk ki a "Billentyűparancsok..." pontot
• A billentyűkombinációk megadása ablakban adjuk meg a hangerő csökkentése, növelése, elnémítás ki-be mezõkben a kívánt billentyűt.
• Ha végeztünk, az "Ok" gomb megnyomása után azonnal működik a hangerő szabályozás.

Meg lehet-e azt oldani, hogy az xsane közvetlenül a gimp-be olvasson be a szkennerről?

Tegyünk egy linket az xsane programról a home-unk .gimp-x.x/plug-ins könyvtárába:

ln -s /usr/bin/xsane ~/.gimp-1.2/plug-ins/xsane

Ekkor a gimp-ben megjelenik egy Fájl > Külsőforrás > XSane menüpont. Innen inditva elindul az xsane, majd a szkenneléskor a kép rögtön a gimp-be töltődik be és már lehet is manipulálni, javítani.

Figyelmetlenség miatt leformáztam a /dev/hda (vagy /dev/hda1) partíciót az

mkfs.ext3 /dev/hda

paranccsal.
Mivel pótolhatatlan adatok voltak a merevlemezen, felmerül a kérdés, hogy visszaállíthatóak-e az eredeti adatok?

Figyelmetlenség

Szerencsére létezik a gpart nevű program, ami segíteni tud ez esetben.

gpart -W /dev/hda /dev/hda

Fujitsu laptopon telepítés után nem mennek az akkumulátor figyelésével kapcsolatos funkciók.
Ha feltelepítem az akkumulátor állapotát figyelő appleteket, azok nem működnek rendesen.

Nem indulnak el a következő kernel modulok:

• ac
• battery

A /etc/modules/AUTOLOAD fájlba írjuk be a következő sorokat:

ac
battery

A módosítás után rendszergazdaként adjuk ki a következő parancsokat:

modprobe ac
modprobe battery

és indítsuk újra az ablakkezelőnket.

Kétféle óra

Mindnyájan tudjuk, hogy a számítógépek rendelkeznek egy beépített órával. Ez teszi lehetővé azt, hogy a pontos időt ne kelljen minden bekapcsolás után megadnunk, hanem annak értéke megőrződjön és a gép kikapcsolt állapotában is járjon tovább. A BIOS Setupba belépve ennek az órának az értékét tudjuk megtekinteni és át is állítani. Ezt az órát hardver órának vagy CMOS órának hívjuk.

Elsőre talán meglepő, de a Linux nem ezt az órát használja, hanem saját órát üzemeltet, melyet Linux órának vagy rendszer órának hívhatunk. Az alkalmazások mind egy szálig ezt az órát látják. Természetesen a Linux rendszer indítása során a Linux idő beállítódik a CMOS idő alapján, de utána attól függetlenül jár. (Ez így nem teljesen igaz, később még visszatérünk rá.)

Erről a kétféle óráról a (magyar nyelvű) hwclock kézikönyv oldal "Megjegyzések" fejezetében is olvashatunk.

Linux rendszerben a hardver órának nemcsak a módosításához, hanem a kiolvasásához is rendszergazdai jogosultság szükséges. A hwclock program szolgál a hardver óra lekérdezésére vagy átállítására. Ezzel szemben a Linux órájának lekérdezését tetszőleges felhasználó megteheti, de természetesen a módosításhoz itt is rendszergazdai jogok szükségesek. A Linux óra értékét többek között a hwclock, date és ntpdate parancsok képesek átállítani.

A Linux órája

Ebben a fejezetben feledkezzünk meg a hardver óráról, csak a Linux órával törődjünk. Azzal se foglalkozzunk egyelőre, hogy a Linux órát miként állítjuk be pontosra, tegyük fel, hogy ezt valahogyan már megtettük.

Az emberek helyi időben gondolkoznak. Ha az egyenlítőtől viszonylag távol eső helyen tartózkodnak, akkor évente kétszer órát tologatnak. Ha messzire utaznak, szintén átállítják órájukat. Természetes elvárás, hogy a számítógép is mindig az aktuális helyi időt mutassa számukra.

A helyi idővel ugyanakkor sok technikai probléma van. Lássunk néhányat:

• A számítógép órájának hátrafelé tekerése bizonyos programok hibás működését vonhatja maga után (például a make program a fájlok időcímkéi alapján koordinálja egyéb elvégzendő feladatok lefuttatatását). Ugyanakkor elvárjuk, hogy az október végi óravisszaállítás során is helyesen működjenek ezek a programok.

• Az interneten keresztül a világ különböző időzónáiban élő emberek kommunikálnak egymással. Ha az elektronikus levelek időcímkéje, honlapok utolsó módosításának dátuma, tömörített fájlon belüli fájlok időcímkéje stb. helyi időben lenne értelmezve, az óriási kavarodást okozna. A levelező program például képtelen lenne időrendi sorrendbe rendezni a különböző időzónákból érkező leveleket. Egy frissen készült japán honlapra európában jövőbeli időcímkét látnánk. És így tovább. Ha valaki Európában elkészít valami anyagot reggel 9 órakor, és azt Japánban valaki megtekinti, akkor félrevezető, hibás volna ha ő mindenféle időzóna-információ nélkül csak annyit látna, hogy az reggel 9 órakor készült. Ő azt az információt szeretné látni, hogy a dokumentum délután 5-kor készült, hiszen valóban, amikor az elkészült, akkor náluk délután 5 óra volt.

• A számítógépek is képesek a pontos idő egyeztetésére. Ha helyi időt egyeztetünk, akkor csak velünk azonos időzónában lévő időszerverekhez egyeztethetünk, márpedig honnan tudnánk, hogy a másik gép hol helyezkedik el?

Szerencsére a fent vázolt problémák egyikével sem találkozunk Linux alatt, ugyanis ezeket a gondokat idejekorán felismerték a fejlesztők, és olyan megoldást választottak, amelyben ezek a kérdések fel sem merülnek.

Ez a megoldás pedig az, hogy a Linux nem helyi időben gondolkodik, hanem UTC-ben (Universal Coordinated Time, ez a greenwichi idővel, vagyis a GMT-vel gyakorlatilag azonos fogalom). Az UTC időábrázolás egy adott időpillanatban a világ összes pontján azonos értéket ad, és az UTC óra egyenletes sebességgel halad előre, nincsen benne tologatás.

A Linux lelke, a rendszermag (kernel) csak az UTC időt ismeri, a helyi időt nem. Az alkalmazások is mindig UTC időben gondolkodnak, és csak akkor alakítják át azt helyi idővé, amikor a felhasználó szeme    előtt megjelenítik az értéket. Ezt az átalakítást az alap C függvénytár (glibc) megfelelő hívásai végzik egy időzóna adatbázis alapján.

Futó Linux rendszeren nincs szükség óratologatásra. Látszólag magától megtörténik az átállás (az óra kismutatója hirtelen 2-ről 3-ra vagy 3-ról 2-re ugrik anélkül, hogy bármit tennénk ennek érdekében), valójában azonban semmiféle átállás nem történik, az idő 1 másodperc alatt pontosan 1 másodpercet halad előre ilyenkor is a Linux szemében, mindössze az időzóna adatbázis szerint a helyi időre alakítás ugrik itt egy órányit.

A fájlok időcímkéit UTC-ben tárolja el a rendszer, így például ha október utolsó vasárnapján nyári időszámítás szerint hajnali 2.59-kor létrehozzuk az X fájlt, két perccel később az óratologatás után téli időszámítás szerint hajnali 2.01-kor létrehozzuk az Y fájlt, akkor a számítógép helyesen az Y fájlt fogja újabbnak mondani, hiszen az UTC időcímkéje két perccel nagyobb az X fájlénál.

A számítógépek (az ntp program) egymás között az UTC időt egyeztetik, így a világ tetszőleges szerveréhez szinkronizálhatjuk az óránkat.

Az e-mailek fejlécében kicsit nagyobb a kavarás, de a lényeg ugyanez. Itt helyi idő és időzóna-információ szerepel, a levelezőkliensek az e kettő alapján számolt UTC időcímke alapján képesek sorbarendezni a világ különböző tájaiból érkezett leveleket, és például a Japánban helyi idő szerint 17.05-kor feladott "17:05:00 +0900" dátumú levélről megállapítani, hogy az régebbi keltezésű, mint a Budapestről 5 perccel később, helyi idő szerint reggel 9.10-kor "09:10:00 +0100" keltezéssel írt levél.

A fentiekből fontos leszűrnünk azt a következtetést, hogy ha egy óra alkalmazás által mutatott idő megegyezik a falióránkról leolvasott értékkel, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Linux órája helyesen be van állítva. Ekkor ugyanis még lehetséges, hogy sem az UTC idő, sem az időzóna nem helyes.  A Linux helyes működése érdekében fontos, hogy az UTC idő is pontosan be legyen állítva.

A helyi időt a "date" paranccsal jeleníthetjük meg. Az UTC időt a "date -u" parancs írja ki. Magyarországon télen 1 órával járunk UTC előtt, ezt az időzónát CET-nek (Central European Time) hívjuk. Nyáron 2 órával UTC előtt járunk, az időzóna CEST (Central European Summer Time). Az UTC időt tehát úgy kapjuk, hogy a helyi időből télen 1, nyáron 2 órát ki kell vonni.

A "date" és "date -u" parancsok egy lehetséges helyes kimenete téli időszámítás esetén, magyar idő szerint este 8 órakor:

$ date; date -u
2003. dec. 1., hétfő, 20.00.00 CET
2003. dec. 1., hétfő, 19.00.00 UTC

és egy lehetséges helyes kimenet nyáron, szintén este 8-kor:

$ date; date -u
2003. jún. 1., vasárnap, 20.00.00 CEST
2003. jún. 1., vasárnap, 18.00.00 UTC

Ha az UTC és a helyi idő közötti eltérés nem annyi, mint amennyinek lennie kellene, akkor ezt korrigálnunk kell, ellenkező esetben a rendszer órája semmiképp sem lesz mind a számítógép, mind a felhasználó gondolkodásmódja szerint helyesen beállítva.

Az alapértelmezett időzóna fájl az /etc/localtime fájl. Egyéb időzónák a /usr/share/zoneinfo könyvtárban találhatók. (Ha nem lenne ilyen könyvtárunk, telepítsük a glibc-timezones nevű UHU csomagot.) Az általunk használni kívánt időzóna fájlját másoljuk át /etc/localtime névre. (UHU rendszer telepítése után az /etc/localtime fájl tartalma azonos a /usr/share/zoneinfo/Europe/Budapest fájléval.) A másolás után ellenőrizzük újra a helyi idő és az UTC különbségét, immár rendben kell lennie.

Az /etc/localtime fájl a rendszerben használatos alapértelmezett időzónát adja meg. Ez egyénileg (processzenként) felülbírálható, a TZ környezeti változóba kell betennünk az időzóna fájl nevét, akár teljes útvonallal, akár a /usr/share/zoneinfo könyvtárból kiinduló relatív útvonallal. Példaként tegyük fel, hogy Magyarországon futó Linux szerveren a magyar idő van beállítva alapértelmezettnek az /etc/localtime fájl szerint, de kiutazunk Japánba, és onnan belépünk a gépre. Szeretnénk, ha a "date" parancs a karóránkkal azonos módon a helyi (tehát japán) időt mutatná. Ugyanakkor az /etc/localtime fájlt nem tudjuk átállítani, hiszen az a többi, Magyarországon maradt felhasználót vezetné félre, sőt az sem biztos, hogy rendelkezünk root jogosultsággal. A megoldás a TZ változó beállítása, például "export TZ=Asia/Tokyo". Ha kiadjuk ezt a parancsot, akkor utána a "date" parancs nekünk a japán időt írja ki, a többi felhasználónak továbbra is a magyar időt. A TZ változó tehát azt mondja meg, hogy a Linux kernel által ismert UTC időből a helyi idő kiszámítása ne az /etc/localtime, hanem egy másik fájl alapján történjen.

A hardver óra értéke

Szó volt már róla, hogy a Linux rendszer az indulásakor a pontos időt a hardver óra alapján inicializálja. Most ennek járunk utána alaposabban.

A Linux időkezelését már ismerjük, tudjuk, hogy a világ összes pontosan járó Linux rendszerének órája adott időpillanatban ugyanazt az értéket mutatja időzónától függetlenül, hiszen a Linux UTC-ben gondolkodik. Ha távolról belépek egy gépre, akkor meg tudom mondani, hogy pontosan jár-e a rendszer óra, és ehhez nem szükséges tudnom, hogy a gép a világ mely pontján helyezkedik el.

A hardver órával nem ilyen egyszerű a helyzet. A hardver órában ugyanis egy tetszés szerinti érték tárolható, de nem rendelhető hozzá az a plusz információ, hogy az milyen időzónában értendő. A világ különböző időzónáiban lévő gépek hardver órája általában mást és mást mutat adott pillanatban. Ha belépek egy távoli gépre, melynek fizikai helyét nem ismerem, és lekérdezem a hardver órát, nem tudom    megmondani, hogy az pontos-e, hiszen nem tudom, hogy milyen időzóna szerinti értéknek kell benne lennie. Mit mutasson azon üzletember laptopjának hardver órája, aki folyton a világot járja, és szinte sehol nincs otthon?

Ezekre a kérdésekre UHU-Linux 1.0 rendszerben két, UHU-Linux 1.1 alatt már három megoldás közül választhatunk.

A CMOS órában UTC időt tárolunk.

Ezt a megoldást az /etc/sysconfig/hwclock fájlban elhelyezett utc szóval választjuk ki. A Linux rendszer indulásakor a CMOS órát UTC időként értelmezi, így állítja be saját óráját.

Előny: Ez a legkorrektebb megoldás a pontos idő kezelésére. A CMOS óra átállításával sem utazás, sem téli/nyári időszámítás során nem kell foglalkoznunk, utazás során mindössze az időzóna adatbázist (/etc/localtime fájl vagy TZ változó) kell átállítanunk.

Előny: Ez a megoldás akkor is tökéletesen működik, ha több operációs rendszer is van a gépünkön, és mindet megtanítottuk arra, hogy a CMOS óra UTC-ben jár.

Hátrány: Nem minden operációs rendszer képes a CMOS óra értékét UTC-ként értelmezni. Ha olyan rendszert is futtatunk, amely erre nem képes, akkor ez a választás sajnos nem lesz jó nekünk.

Hátrány: A BIOS-ba belépve az óra értéke szokatlan lesz számunkra. Készüljünk fel rá, hogy a gép szerelése során a helyi időhöz szokott lelkes szervizes kolléga a BIOS "pontatlan" idejét beállítja "pontosra", nem túl nagy örömünkre. Alaplapcseréről nem is beszélve...

Megjegyzés: Az UHU-Linux ezen választás esetén soha nem módosít a hardver óra értékén. Győződjünk meg róla, hogy egyetlen másik operációs rendszer sem kívánja CMOS óránkat átállítani.

A CMOS órában helyi időt tárolunk, a Linux tologat.

Ez a megoldás UHU-Linux 1.0-ban még nem létezett, 1.1-ben ez az alapértelmezés, az /etc/sysconfig/hwclock fájlba írt localtime-adjust szóval választható ki. A Linux rendszer az induláskor a CMOS óra értékét helyi időként értelmezi (természetesen az /etc/localtime időzóna-adatbázis szerint), viszont ha úgy találja, hogy a legutóbbi vizsgálat óta óratologatás történt (vagyis a helyi idő és az UTC idő különbsége eltér a legutóbb számolt ilyen különbségtől), akkor a CMOS óra értékét ennek megfelelően átállítja.

Előny: Az utc-hez közel hasonló korrektségű megoldás. A CMOS óra átállításával soha nem kell törődnünk abban az esetben, ha csak egy operációs rendszer van a gépünkön. Az UHU-Linux az indítás és a leállítás során egy-egy alkalommal megnézi, hogy a helyi idő és az UTC idő közötti különbség változott-e a legutóbbi alkalom óta, és ha igen, akkor a CMOS órát korrigálja.

Hátrány: A BIOS-ban nem mindig a pontos helyi időt látjuk, hiszen előfordulhat, hogy a Linux azt még nem állította át.

Hátrány: Ha az UHU-Linux még nem állította át az órát, de elindítunk egy másik operációs rendszert, akkor annak órája pontatlan lesz.

Megjegyzés: Győződjünk meg róla, hogy az UHU-Linuxon kívül semmelyik operációs rendszer sem kívánja a CMOS óránkat átállítani. Ha több UHU-Linux telepítés van a gépen, akkor is legfeljebb egynél válasszuk ki ezt az opciót.

A CMOS órában helyi időt tárolunk, a Linux nem tologat.

Ez a megoldás az UHU-Linux 1.0 alapértelmezettje, egyben a legkevésbé javasolt megoldás. A Linux rendszer az induláskor a CMOS óra értékét helyi időként értelmezi, így állítja be saját óráját. Ez az opció az /etc/sysconfig/hwclock fájlba írt localtime szóval választható ki.

Előny: Ez az opció jó arra az esetre, ha valaki vagy valami (például másik operációs rendszer) biztosan átállítja a CMOS órát.

Hátrány: Óratologatás során meg kell győződnünk róla, hogy a hardver órát valaki vagy valami átállítja, még mielőtt az UHU-Linux újra elindul. Ehhez vagy újra kell indítanunk a gépet és belépni a BIOS-ba, vagy ismernünk kell a hwclock parancs használatát. Otthoni gép esetén általában nem gond a BIOS-ba belépni, de távmenedzselt gépek ilyen karbantartása igencsak nehézkes. Ha újraindul egy gép, mielőtt a CMOS óráját át tudtuk volna állítani, pontatlan lesz a futó rendszer órája.

Hátrány: A BIOS óra tartalmazhat olyan értéket, amely helyi időként nem értelmezhető (óratologatás során átugorjuk), avagy kétféleképp is értelmezhető (visszatekerjük az órát). Ilyen esetben a Linux óra értéke kiszámíthatatlan lesz.

Megjegyzés: Az utc opcióhoz hasonlóan az UHU ez esetben sem változtat soha a hardver óra értékén.

ntp

Az UHU-Linux alapértelmezésben elindítja az ntp démont. Ez a démon a pontos időt egyezteti a háttérben az interneten keresztül, amennyiben sikerül csatlakoznia egy időszerverhez.

Az ntp a Linux órát finomhangolja, így természetesen UTC-ben gondolkodik. Az UHU-Linux alap beállításaival a Linux órán soha sem teker visszafelé, mindössze lassít vagy gyorsít annak sebességén, apránként hozva be a különbséget. Amennyiben a Linux órája és a tényleges pontos idő között negyed óránál nagyobb a különbség, az esetben az ntp nem tesz semmit. Az ntp tehát csak az apró pontatlanságok helyreállítását végzi el, a durva eltérésekét nem.

Az ntpdate parancs segítségével azt is megtudhatjuk, hogy a Linux óra mennyivel tér el a tényleges pontos időtől. Adjuk ki például a "/usr/sbin/ntpdate -q -u swisstime.ethz.ch" parancsot, a kimenetben keressük meg az "offset" értéket. Pozitív érték esetén ennyi másodpercet késik, negatív szám esetén ennyit siet gépünk rendszerórája.

Ha a fenti parancsot root-ként indítjuk a "-q" kapcsoló nélkül, akkor az hirtelen ugrással beállítja helyesre a futó Linux rendszer óráját, de természetesen a hardver óra értékét nem változtatja meg. Figyelem! A rendszeridő hátraállítása bizonyos alkalmazások hibás működését vonhatja maga után. Az idő előreállítása során pedig ne lepődjünk meg, ha elindul a képernyőkímélő.

11 perces mód

Említettük, hogy a CMOS óra és a Linux óra egymástól függetlenül jár, és jeleztük, hogy ez mégsem igaz teljesen.

Amennyiben nem fut ntp, az esetben is elképzelhető, hogy a CMOS óra és a Linux óra nem egészen azonos sebességgel jár, így egyre fokozódó különbség felléphet köztük.

Természetesen az ntp futtatása jócskán növelheti ezt a különbséget. Például ha a CMOS óra öt percet késik, akkor az induló Linux rendszer órája is öt percet késni fog, de ezt az ntp rövid időn belül behozza, öt perces különbséget eredményezve a CMOS óra és a Linux óra között. Nyilván szeretnénk a pontos idő korrigálását a CMOS órába is visszajuttatni, nem kívánjuk, hogy a rendszer következő indulásakor ismét öt perc késésben legyünk.

A Linux kernel tartalmaz egy jobb híján 11 perces módnak nevezett szolgáltatást. Ha ez a mód aktiválva van, akkor 11 percenként a CMOS óra értékét a kernel hozzáigazítja a Linux időhöz. Többek között az ntp indítása aktiválja ezt a módot, míg a hwclock parancs bizonyos argumentumai kikapcsolják a 11 perces módot. Az UHU-Linux futása során tehát normális körülmények között ez a mód be van kapcsolva.

Természetesen a Linux kernel csak az UTC időt ismeri, nem ismeri a helyi időt, és nem tudja azt sem, hogy a CMOS órát helyi időben vagy UTC-ben kell-e értelmeznie. Így a Linux időnek a CMOS-ba teljes egészében történő visszaírását nem tudja a kernel magától elvégezni. Éppen ezért a 11 perces mód során a Linux kernel mindig a lehető legkevesebbet állít a CMOS órán úgy, hogy a perc és másodperc stimmeljen, de az óra, nap, hónap, év értékkel nem törődik.

Ez a 11 perces mód tehát azt garantálja, hogy a CMOS óra is olyan sebességgel járjon, mint ahogy az ntp által is befolyásolt Linux óra jár.

Ugyanakkor sohasem végez semmiféle hirtelen átállítást, óratologatást a CMOS óra értékén.

Az ntp és a 11 perces mód együttesen tehát tökéletesen alkalmasak arra, hogy az (akár csak időszakos) internet kapcsolattal rendelkező gépek óráját (mind a Linux órát, mind a CMOS órát) pontosan tartsák, feltéve, hogy azok előzőleg be voltak állítva közel pontos (negyed óránál kisebb pontatlanságú) értékre.

Hogyan tudok a kmail-be importálni egy mbox típusú fájlt?

Sajnos a kmail-ben megtalálható Importszűrő (kmailcvt v2.1) jelenleg e formátum importálását nem támogatja (valószínűleg ez túlzottan primitívnek lett minősítve, értsd: ezt minden kliens értelmezi). :-)

Én a következőképpen oldom meg ezt a feladatot:

Van egy /home/saga/kezdo.mbox nevű fájlom, amit a kmail segítségével szeretnék kezelni.

Ha fájl tartalmát egy Linux-kezdő elnevezésű KMail almappában szeretnénk tárolni, másoljuk egyszerűen be a /home/saga/Mail/ könyvtár alá.

A kmail újraindítása UTÁN a hiányzó indexfájlok létrejönnek, és az új mappa kezdo.mbox néven meg fog jelenni a bal oldali mappalistában.

Kulcsszavak: kmail, mbox, import

Néhány egy floppy-s Linuxot használva nagyon megtetszett a framebufferes konzol.
Az, amikor azt az érzetet kelti a konzolom, mintha grafikus lenne, ott ül a tetején Tux.
Hogyan lehetne ezt UHU-Linux alatt aktiválni? Az "fbgetty man-page"-et
átnéztem, de nem sikerült életet lehelnem belé, pedig nagyon próbáltam.

Az UHU-Linux 1.0 alapértelmezett kernele nem támogatja a framebuffer használatát.

Megoldást UHU-Linux 1.0 esetén a saját kernel fordítása jelenti, ha feltétlen szükség van rá.

Az UHU-Linux 1.1-es verziója már támogatja ezt a funkciót!

A vga=791 értéket beírva a /boot/grub/menu.lst megfelelő sorába, 1024x768 felbontású pinguban gyönyörködöm indulás közben:

kernel (hd0,5)/boot/bzImage root=/dev/ide/host0/bus0/target1/lun0/part6 vga=791

Az UHU alapból betölt egy rakat olyan modult amit nem használok.
Hogyan lehet ezeket a modulokat véglegesen eltávolítani?

Az alábbi fájlból szedd ki ami nem szükséges:

/etc/modules/AUTOLOAD
/etc/modules.conf

Hogyan telepíthető az Intel-v92ham modem UHU-Linux 1.0 alá?

Töltsük le a legfrissebb forrást a
http://developer.intel.com/design/modems/support/drivers_linux.htm címről.
Jelenleg az Intel-v92ham-453.tgz állomány a legfrissebb 2.4.x kernel alá.

Miután letöltöttük, jelentkezzünk be rendszergazdaként (root).
Tömörítsük ki a forrást egy általunk választott könyvtárba (ajánlott a /usr/local/src-t használni, ha nem itt van, akkor másoljuk ide, mert lehet, hogy szükségünk lesz rá:

su
cp Intel-v92ham-453.tgz /usr/local/src
tar -zxvf Intel-v92ham-453.tgz

Majd lépjünk be az újonnan létrehozott Intel-v92ham-453 könyvtárba:

cd Intel-v92ham-453

Itt a következőket kell tennünk:

make clean
make ham
make install

Hibával fog lefutni, de ne foglalkozzunk vele, mert működni fog pár apró lépés után.
Rendszergazdaként (root) írjuk be a következőket:

insmod -f hamcore.o
insmod -f ham.o
./hamregistry
rm -f /dev/ham
mknod /dev/ham c 240 1
ln -s /dev/ham /dev/modem

Amennyiben /dev/ham nem létezett, akkor az "rm -f /dev/ham" lépés kimaradhat.
A ham.o betöltését automatizálhatjuk, mert egyébként minden
rendszerindításkor kézzel kellene megtennünk.
Igazi UHU-s megoldás, ha a /etc/modules/AUTOLOAD végére beírjuk:

ham